IRODALOM
Arany János
„Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,
Rég elhunyt idök homályos titkába;
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Merjem -é futtatni gyönge fáradt tollam?
Lesz -e eröm ahogy elgondoltam?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
S mely hatalmasb szóval, a költöben riad:
„Ha késön, ha csonkán, ha senkinek: Irjad!““
(A.J. Csaba-Trilógia)
R E N D H A G Y Ó V E R S E L E M Z É S
Arany János
„AZ ORTHOLÓGUSOKRA“
BEVEZETÉS: Akadémiai papírszeletek II.
I.
BUDENZHEZ
Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.
A székely eredet a finnugoristák körében ma is kérdöjeles. Szabó istván: A magyarság életrajza cimü könyvében sem tudja egyeztetni a székely eredetet a finnugor elmélettel. Elismeri ugyan, hogy a székelyek ösállapotban vették birtokukba Székelyföldet a Honfoglalás elött 400-500 évvel (ez Attila korára utal) és, hogy Árpád beérkezö népével mégiscsak közös nyelvet beszéltek. Ezt azonban a szerzö "csodaszerü elemnek" nevezi.
Ime egy másik adalék a "csoda teoria" bizonyításához:
Szegény Bálint Gábor,
Boldogtalan góbé;
Amennyit te szenvedsz,
Mi ahhoz a Jóbé!
Arany ebben a ciklusában üzen Szász Károlynak is.
Szász Károlynak
„Szép élet“ (Kolobiosz) címü költemény
megjelenésekor
Kolobiosz Károly! munkálj, örülj, szeress:
Oly nyugalmat, mint én ne találj s ne keress.
Ajánlva Szász Károlynak
Reménység / barátság / jótevönk / vezess el / sírunkig / karon
Ezért adjuk oda Vörösmarty hatosait
Idézet Arany Jánostól:
"Hogyan kezdte volna Vörösmarty Zalánt, ha ismerte volna azt az új elméletet, mely szerint a magyarban a hangsúly mindig a szó elsö tagjára esik, a versmértéknek pedig a hangsúly szerint kell igazodnia."
Arany János üzen Toldy Ferencnek is:
Toldy sírjára
Toldy Ferenc tetemét nagy erövel nyomja a sír
S kétszerezett súllyal féltve takarja porát,
Mennyei szikra nehogy csapván a lelkes öreghez,
Új munkára legott keljen a hantok alól.
ELÖSZÓ A TÁRGYALÁSHOZ
Ligeti Lajos: A magyarság östörténete cimü összeállításában Zsirai Lajos neves finnugorista nyelvtani -és szóelemzésbe kezd. Arany Jánosra hivatkozva lát hozzá munkájához.
A hivatkozott rész:
"Mivel a rokonnyelvekben rendesen nagyszámú színtaktikai egyezés mutatható ki, egy-egy véletlen egyezés csekély jelentösége amúgy sem érinti végsö következtetésünk helyességét."
Had idézzek most töle, magától Zsirai Lajostól:
kicsinyítö becézö képzök k, ka, ke
„ani' ángy; amikwe' ángyi; aniken' ángyikám“
"nane unokaöcs idösebb" (ebben az esetben ez báty és nem öcs; kiemelés tölem)
„naneke unokaöcs fiatal“
„pi' fiú; piuk'fiúcska“
„nuni' gyerek; nunika' kisgyerek“
Ennyi talán elég is, most pedig egy további idézet neves finnugoristánktól:
"Aki még ezek után is berzenkedik , akit még ez a bizonyító anyag sem gyöz meg, az a nyelvi tények tudományos értelmezésére teljességgel képtelen."
Ide kívánkozik ai Insbrucki Egyetem sumirológiai fakultásán tankönyv gyanánt használatos, sumir gramatikával foglalkozó könyv. Die Keilschrift (Az ékírás), szerzöi: Prof. Dr. Bruno
Meißner és Prof. Dr. Karl Oberhuber. Mindkettö a fenti egyetem tanára, illetöleg tanszékvezetöje. Ez a könyv szemléltei, hogy a világon páratlan tárgyas fönévragozást, (és az ik-es igét) csak a magyar és a sumir nyelben található, továbbá a magyar élö nyelvtan segítségével szemlélteti és oktatja a sumir gramatikát. Az oxfordi egyetem simirológiai tanszékén pedig, a felvételkor, alapvetö követelmény a jövendö hallgatók számára a magyar nyelvtan és a magyar nyelv strukturájának ismerete.
Namármost; akiket ez utobbi gyözött meg, nem pedig tudós Zsirai akadémikus ezt megelözö okfejtése, azokra rá kell, hogy süssük a finnugoristák legföbb tudományos érvét, hogy ezek a személyek; ". . .a nyelvi tények tudományos értelmezésére teljességgel képtelen . ." -ek.
Nem célom a hosszas nyelvészeti vita, még így egyoldalúan sem, e tanúlmány célja különben sem az, azért mégis idekívánkozik még egy nemkevésbé elhanyagoható tény, mégpedig az, ha a finnugor álláspont nyelvészetileg helyes is lenne, pusztán a nyelv alapján egy faji hovátartozást megitélni nem volna tanácsos. Példa erre a bulgár nép, hiszen senki sem vitatja fajilag türk eredetüket, noha nyelvükben szlávok.
TÁRGYALÁS
>Vastagon szedett sorok Arany erdeti sorai (követve az eredeti betüszedést), a zárójeles szavak pedig (nem önálló mondatként) a "rendhagyó elemzés" sorai.
AZ ORTHOLÓGUSOKRA
A szó jelentése: (Bakos Idegen szavak szótára) avagy a magyar nyelvtörténet múlt század végi szakasza,
vagyis a nyelv helyessége.
I.
De mivel verba valent usu
(a babér, az erö, a már szokás) -a fenti idegen szavak jelentése itt: zöldség-
Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
(halad bizony és milyen irányba? nézzük)
II.
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
(és ebben a nincs, nem is lesz és nem is volt nyelvben)
Ami új van benne, az mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
(ez eddig teljessen világos)
III.
(most jön a lényeg)
Mottó:
Üsd, nem anyád!
Közmondás.
(mint késöbb kiderül, bizony nem!)
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?. . .Egy bizonyos: nem anyád!
Bizony Budenc-nek, aki a magyarországi finnugor nyelvtudomány megalapítója és úttöröje; (Budenc, 1836-92, Kislexikon A-Z Akadámia 1968) nem az anyanyelve. Arany szépen utal itt erre.. Budenc húsz éves korában került Magyarországra és ekkor kezdi el a magyar nyelv elsajátítását. Élete végéig bizony csak törve beszéli a magyar nyelvet.
IV.
Szót, ragot és képzöt idegentöl mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat.
(szóval minden nyelvtani módozatot, söt a szavakat is úgy lopták össze,
ehhez a "nincs, nem is volt és nem is lesz nyelvhez," különben még beszélni
sem tudnának szegény magyarok)
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok'
(ök is a finnugorizmus bajnokai)
Egy sereg ifjú tudós rád bizonyítja mohón.
(és jött aiz ifjú karieristák csapata)
S minthogy utánok a szláv böngésznivalót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián.
(vagyis egyetlen szavunk sem magyar)
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
(igaz ez nem más mint vak düh a már említett tudományos érvekkel, ez nem
lehet más; mint fúrás-faragás, azaz barkácsolás)
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Schytia téreire.
(mert ha visszamennénk ott ugyan már meg sem értenének)
V.
Ahogy indúlt a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.
(tehát nem egy ösnyelv, hanem egy összetékólt dib-dáb, úgy is
mondhatnánk, hogy egy összelopkpdott "kreált" nyelv)
VI.
Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába,
Illünk az orosz igába,
A nagy Sláviába.
Arany ezzel a VI. résszel megrajzolta, elöre vetítette "Trianon"-t, a szláv osztozkodást országunk testén és a közel félévszázados szovjet-orosz igát a csonka országrészen.
VII.
Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
(feltünik egy ujabb lángeszü tudós: Leschka)
Meghágy, Bernátok kótyavetyélik el azt.
(Munkácsi Bernát „kapkod mint ményküben a Bernát“, úgy kapkod
a Wogul-Magyar szótár megszerkesztésén)
Kapkod ürügyhöz ez is, mit a menyköhöz elöde,
(Bernát a menyköbe)
Hogy, ha mi bönge marad, elszlavizálja szegény.
(besorol minket is az orosz birodalomba, illünk oda, hiszen valamennyi
u.n. finnugor nép ott él, miért is lógnánk ki pont mi a sorból)
Vajon hól is vehette és mennyiért ezt a szép magyar nevet?!
VIII.
KI VAN
Azon hírre, hogy ezt ,aus ist´ -nek (vége van) olvasták nálam
s meg akarják támadni
Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudonányod,
Nyelvör ! nem nyelv-ör vagy te, ha nyelvi malheur.
(Azt hiszem ehhez nem szükséges a magyarázat, ezt a sort nem kell külön elemezni, elég az idézet szavai, hiszen önmagukért szólnak; nincs ki a nyelvtudományod te nyelvi malör.)
IX.
Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,
(már megint Budenc, a legnagyobb magyar (?) nyelvtudós aki csak makog
magyarúl)
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyít.
(bizony Simonyi a "fogadott fiú" maghasonlik "apja" érvein, ugyanígy tett
Török Pál is.)
TÖRÖK PÁLNAK
I.
Pál, fordulásod forduljon mindig örömre!
Pál, megtérésed hagyja sokára az ég.
II.
Adós vagyok, de insolvens, Pálom -
Csak e kis váltóval prolongálom.
Álljanak itt végezetül és összefoglalóúl Arany János sorai, jellemezve a magyar nyelv kerékbe töröit:
"Nem bírván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lenne
Krisztus szent vallása."
(A.J. János pap országa)
BEFEJEZÉS
Néhány szó Arany Jánosról:
Munkám nem volna teljes, ha nem ejtenák náhány szót Arany Jánosról. Idézet a Világirodalmi kisenciklopédiából (Gondolat, 1978. I. kötet, 63. oldal): "Nagyszalonta, 1817. 3. 2.-1882. 10. 22. költö. Földmüvelö házaspár gyermeke." Még a mi korosztályunk (rákosikor alatt) úgy tanultuk, hogy Arany a "nagybajuszú parasztbácsika." Volt szerencsém személyesen ismerni fiának Arany Lászlónak a magántitkárát Somogyi Lajost. Nagybátyám volt. Töle tudom, hogy az Arany család nevét nemesi birtokáról a göbölyösi Aranypusztáról kapta, teljes neve pedig: Nagyfalusi Göbölyössy Arany János volt, a göbölyösi Aranypuszta birtokosa, ez nevének genitívusza.
Végül felhívnám a tisztelt "tiltakozók" figyelmét arra a nem csekély és egyátalán nem elhanyagolható körülményre, hogy Arany János nyelvünknek jeles müvelöje volt, választékos szép magyar beszédén generéciók nötek fel. Izes kiejtése és szókincse a szép magyar beszédben máig is páratlan és utolérhetetlen. Hiszem, hogy nem túlzok, amikor azt állítom, hogy a magyar nyelvet haláláig kerékbetörö Budenccel, és orítozó társaival egy napon még csak megemlíteni sem lehet, még akkor sem, ha "Ö" (a finnugoristák szerint) csak "délibábot kergetett".
Aki pedig most vitába száll ezzel a Rendhagyó verselemzés címü dolgozatommal, az tulajdonkép nem velem, hanem magával
A R A N Y J Á N O S S A L
száll vitába.
Megszívlelendö kérdés: f e l n ö t t e m á r h o z z á?!
Búcsúztatom Öt az olvasótó saját szerény szavaival:
"Azt hívém: tört dal lesz az,
Mely derülten játszik,
Míg rájegyzi jámbor kéz:
"A többi hiányzik.""
(A.J. En philosophe)
ZÁRSZÓ
Néhány szó Munkácsi Bernáth "Wogulisches Wörterbuch" címü munkájához (Akadémia 1986) Emeljük ki azt a két szót, melyek ösidöktöl fogva szerves tartozékai nyelvünknek, a magyar szókincsnek.
magyar wogul türk
atya tarem at(y)a
anya san an(y)a
Mint látjuk a kiemelt magyar szavak nemigen hasonlíthatóak össze az állítólag hozzánk legközelebb álló vogul megfelelöivel. Ellemben az ó-török (türk)-kel, ha nem vesszük figyelembe a nyelvfejlödés során bekövetkezett szólágyulást (t=ty, n=ny) még ma is egyezik, márpedig nem valószínü, hogy apáinkat és anyáinkat a török hódóltság ideje alatt alatt tanúltuk meg megnevezni a törököktöl és addig csak személyes neveiken szólítottuk szüleinket. (Pl. Pál, Teréz, stb.)
Megjegyzés:
A mai török tartomány Anatólia, a latinos végzödést levágva Anatól (tól, töl rag) elvéve az Ana vagyis a magyar szólágyulást is figyelembe véve An(y)ától. Anatólia pedig türk (török) östartomány, onnan rajzottak szét, vagyis az an(y)ától, ahonnan az élet ered.
Néhány szó az akadémiáról:
A Finn Tudományos Akadémia lapjának néhény évvel ezelötti, német nyelven is megjelenö számában, a következö szövegrész jelent meg:
"A magyar nyelvnek annyi köze van a finn nyelvhez, mint a svédnek az ó-göröghöz." Vagyis ezekszerint nyelvünk nem európai, hiszen nem sorolható be még a finnugor nyelvek családjába se. Hogy értsem ezt?! Akkor amikor a német középiskolákban Európa fövárosai közé sorolják be Ankarát, ( a török föváros mélyen Ázsiában fekszik) a török állam ECU emlékérmét veretett, mintegy demonstrálva európai hovátartozását. Amióta az eszemet tudom folyton csak azt hallom, hogy hazánk régiója nem tartozik Európához. (1. lábjegyzet) Igen, a megoldás kézenfekfö: mi igenis nem vagyunk Európaiak és ez nem szégyen, minékünk büszkén kell vállalnunk: MI KÁRPÁTMEDENCEIEK VAGYUNK!!
A tisztelt hazai akadémiának pedig a figyelmébe ajánlanám a következöket: A Magyar Tudományos Akadémia (késöbb MTA) mint olyan -a világ összes többi akadémiájától- páratlan és egyedi, ugyanis nem állami, hanem magánalapítvány. Alapítója gróf Széchenyi István. Tehát nem állami tulajdon, hanem a Széchenyi család adománya a nemzetnek és mint alapító család örökös felügyeletet gyakorolhat felette, így az állam nem felügyelheti müködését. Tehát az állam nem jogosult kinevezésekre, a tuidományos ágazatok kijelölésére és egyátalán semmire sincs a nemzet, vagy a Széchenyi család által f e l j o g o s í t v a, de legkevésbé az MTA belsö életének és rendjének tabuként való kezelésére.
1. lábjegyzet
Igaz ugyan, hogy a tanulmány megírírása óta, Magyarország (2004. május 04.) az EU tagja. Papiron teljes joggal. Ám helyünk az unióban puszttán csak másodagos szerepkörrel bír. Az unió alptörvényeivel ellentétben több régi tagállam korlátozást rendel el több területen. Példéul a munkaerö befogadásban. Ebben élen jár Ausztria és Németország. Swédországban példéul tartozkodási korlátozás van bevezetve 90 napra. Csomagjainkat a határállomásokon nem vizsgálják ugyan, de a vizsgálati jog ki van terjesztve az egész EG területre. Akár a lakásunk elött is megtörténhet.
Érdekeink érvényesítése is csak hosszas huza-vona után érvényeülhet, ha egyátalán érvényesül. Helyünk még ma is, sok esetben inkább kivülre, mint belüre esik. A magánéletben (a régi tagállamokban, igaz nem hivatalosan) lenézen beszélnek rólunk, tisztelet a kivátenek, mert akad ilyen is. A szemléletváltás még mindíg nem történt meg. A hivatalokban, ha erre lehetöség van, mimndig a számunkra kedvezötlenebb rendeleteket alkalmazzák, a minket megilletö jogok em automatikusak.
Erre egyedül jogosult lenne egy kuratórium, a nemzet különbözö rétegeiböl kijelölve, azaz megválasztva, önmagukból választva a belsö tisztségviselöket (pl. elnök, alelnök, stb.), meghatározott idöre, illetve feladatra. A kuratórium felett a Széchenyi család egy tagja (pl. családfö, ez általa átruházható) vállalna védnökséget, örökös tiszteletbeli elnökként vétójoggal felruházva.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az MTA müködése a mai formában (kezdve Wámbéry eröszakos eltávolításától, azaz az elsö állami beavatkozástól /Habsburgház/) i l l e g á l i s vagyis törvénytelen, még morális értelemben is.
Végkövetkeztetés:
A finnugor teoria származásunkra vonatkozó megéllapításai akár helytállóak akár nem, alapjában véve törvénytelen és erkölcstelen, mert vétnek a nemzet írott és iratlan törvényei, erkölcsi normái ellen.
Stuttgart, 1999. április 29.
Riester Árpád
HUNOK VONULÁSA
(Hunenzug)
Irta: Börries von Münzhausen
Nénet eredetiböl,
nyersfordítás: Kruták Lajos
nüfordítás: Árpád von Riester
Leszáll az alkony, visítva süvít a szél,
Vadtól üres mezökön lassan szitáló esö kél...
Messziröl borzalom, látszik ahogy egy falu ég.
A mosolygó parázstól fájdalmas félelem kél.
Egyszercsak felkél, egy tompán zúgó vad dübörgés,
Mint egy fenyegetö orkán közeledik e menydörgés.
Mind egyre hangosabb, mintha csak föld nyílna meg,
Úgy ékezik keletröl egy verhetetlen vad tömeg.
Tompán dübörögve csattognak a rozsdás patkók,
Remegnek a berkek, fák, remeg a föld s a pallók.
Ez nem más mint a hunok, vad fergeteges serege,
A nyeregkápákba tüzött harci kelevézek erdeje.
Ez egy térdeket remegtetö fergeteges, sötét, vad sereg,
Sáros nyergekben ülve, rémítöen csillognak a fegyverek.
Fönn az elvadúlt arcú, megdöntött derekú marcona vitézek,
Sebhelyes testükön feszülö inú, izmos, félelmetes lények.
Tombolón zuhogó vad esöben hallik rémítö ordításuk,
Mindegyre csak nö megszámlálhatatlan sokaságuk.
Csak nö, nö, egyre csak növekszik e hontalan tömeg,
Kiknek bölcsöjük volt és temetöjük lesz a nyereg.
Végre, végre itt van, az utolsó is megérkezett,
Mint egy vad bömbölö állatcsorda mely eleresztetett.
Legázólva minden, mindent mely csak útjukba esett,
Nyomukba csak a fekete sárba taposott erö, mely vezet.
Leszállt az alkony, a mezön vadúl süvítö szél,
A leégett falu pernyéjét messzire hordta a szél.
Nincs ki ellent álljon, mikor e félelmetes sereg kél,
Lassan halványuló parázs mellett a félelem dala kél.
Óh ments meg Uram minket a hunok nyilaitól!
1999. február
A BESZÉLÖ FAHUSZÀR
Jász népmese nyomán,
feldolgozta: Riester Árpád.
Vers a Beszélö Fahuszárról
Vágtat a Tejúton, szilaj méneken a csapat,
A Puszta régi vitézeinek verhetetlen hada az.
S ím kiválik egy, lelép a Csillagösvényröl,
Az élet vizét hozza, ... Magor Napistentöl.
Beteg gyermek várja, a Puszta kicsi fia,
Lelkében a kérdés; hol marad ez a katona?
Végre megérkezik, a gyermek sikolt és így kiált:
Szülém! Itt jön, itt van, a Beszélö Fahuszár
Hogyan is kezdödött?
Mint minden mese, ez is úgy kezdödik, hogy ......“egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyeken is túl“ ......csakhogy, mi tudjuk hol vannak az „üveghegyek“, azok a csodálatos bércek a Kárpátok bércei, ahol az Iszter (a Duna) tündérkirály élt királynéjával a szöke Tiszával és gyermekeivel, -akiket most hosszú lenne felsorolni- az Ipoly tündérleánytól egészen a Maros tündérfiúig. Ott hancúroztak, csobogtak, locsogtak, ricsajoztak ök pajkosan, vidáman a kisebbik Pusztán, a dombos Dunaháton és az ezen túllévö szép vadvirágos pázsiton, hol számos és megannyi állat élt valaha. Ez a Tündérkert Magor Napisten, a Napkirály féltve örzött kertje volt. Ez amit megkímélt a vízözöntöl, itt minden ösállapotban várta a Napkirály gyermekeit, a Puszta fiait.
* * *
A jel már megérkezett a Meotist partján élö Puszta Fiaihoz.
-Nem értem! Nem értem! Hangzik Keve kapitány érces hangja, Torda az öreg táltos felé. Hiszen Atilla még gyermek és ö a kiválasztott és a Napkirály mégis üzent, hogy indúlnunk kell?
-Igen Keve. Válaszolta Torda az öreg táltos. A küldetés, a feladat rád vár, te mint Isten Ostorának Atillának nagybátyja rád vár a küldetés, a Hun nép felvezetése a Világ Rámájának Aranyos Szegletábe, a Kárpátmedencébe, hogy mire Atilla uralkodni kezd már birtokolnunk kell Öseink Földjét, hogy az Ostort ki lehessen bontani.
-Küldetés. Mondja Keve. Akkor az én idöm is addig tart, míg e küldetés beteljesedik.
* * *
Bizony addig tartott. Keve hunok dicsö kapitánya midön Akvinqumnál az éjszaka leple alatt börtömlökön úsztatva átkelt az Iszter gyöngyözö habjaim és elfoglalták Hunor által emelt Ös-Budavárát meghalt. Hátúlról érte egy gyilkos nyílvesszö. Mire a Napkárály képé megcsillant az Iszter vizén, ezernyi hun vitéz torkából hangzott fel a kiáltás: Hol vagy Keve Apánk, hol vagy dicsö Keve kapitány? A Nap orcájából kifakadó meröleges sugár arra a helyre világított, ahol holtan feküdt a hös Keve kapitány. Temetése egyszerü, ám mégis pompás és nagyszerü volt. Minden hun vitéz egy süveg földet hozott e szép ország minden tájáról a hös Keve sírhalmára, a mai Új-Budavára helyén elterülö síkságra. Így emelkedett az új dunaparti Várhegy, hová is épült a mai Budavára. Ezt hívták Keve-Házának. Számos hun vitéznek lön ez temetkezési helye az idök folyamán.
A beteg királyfi.
Nagyot ugrunk az idöben. Atilla kibontott Ostorát Európa rettegte már. A Turul mellé ezidöre már a Fehér Szarvas is beköltözött Ös-Budavárába. A Fehér Szarvas Réka királyasszony címerállata. Réka ösi hun fejedelmi család utolsó aranyágacskája.
Atilla sátrában vagyunk a pilisi erdök szélén a félelmetes hun sereg nyári táborában.
Nagy volt Atilla öröme, hiszen nemrég talált rá egy pásztorfiú Isten Kardjára. Ez a végsö jel volt Atilla küldetésére, az Ostor teljes kibontására.
-Királyom! Szólalt meg a belépö Csege, rossz hírt hozok; Réka királyasszony szépséges homlokát sötét felhök borítják, melyek eltakarják az ö szemeiben fészketrakó boldogság dalos madarait. Szívébe mélységes szomorúság költözött. Kicsi fia a Te Szemedfénye, Csaba beteg. Lázas, félrebeszél, a táltosok tehetetlenek. A királyasszony csak a te engedelmedet várja ahhoz, hogy idegen bölcsek megvizsgálhassák a kis királyfit.
Atilla összevonta szemöldökét és vadúl belemarkolt a levegöbe.
-Ezt nem engedheti meg a mi urunk Magor Napisten, hiszen a gyermek születésekor égi jelet kaptam Töle, hogy a hatalmas hun nemzet egykor majd néki köszönheti létét, a zord idök elmúltával túlélését. Csege itt maradsz a táborban -rendelkezett Atilla-, átvezed a hadak irányítását, a hadgyakorlat tovább folytatódik. Azzal felpattant a mindig felnyergelt szárnyas paripájára és náhány testör kiséretében elvágtatott Ös-Budavár irányába.
* * *
Réka királyasszony kilépett Csaba királyfi ágyasterméböl.
-Elaludt. ... Szakadt fel melle mélyéböl a sóhaly, Hívjátok Tordát, tudnom kell míly jelt kapott, miért fordította el tölem Lángoló Arcát a Napkirály és hol marad másik arca a Szélkirály.
Atilla lép be szótlanúl, rögtön utána Torda a vén táltos.
-Nos hát, hívjatok idegen bölcseket. Szólalt meg Atilla. Te meg öreg Torda ne neheztelj, nem tudni Urunk miként rendelkezett. Tudom benned Babilon Bölcseinek Östáltos Szelleme ég, de legyél jelen a vizsgálatoknál.
Torda meghajtotta magát és a háttérbe lápett.
A zoltánok szétszágúldoztak, a parancs ki volt adva.
A Panon Birodalom minden részéböl összesereglettek a bölcsek és mágusok. Hossszan vizsgálták a beteg királyfit, összesúgtak, tanakodtak,
elgondolkodtak, de segíteni ök sem tudtak, majd megkapván jutalmukat távoztak. Végül Torda és Réka a beteg királyfival magukra maradtak.
-Én elutazom az Ös-Bálványos-Föhöz, áldozatot muatatok be a Hadak Urának. Mondta Torda, azzal eltávozott.
Réka királyasszony pedig bement beteg kisfiához és kedvencének az ágyaszélére ült, miközben udvartartását aznapra elbocsájtá.
Csaba csendesen aludott, alvás közben homloka kisímúlt, de orcáin ott égtek a
láz rózsái.
* * *
Torda meggyújtotta a Napisten egyszrü természetalkotta köoltárán az Áldozati Tüzet. A Lángoló Isten rövid idöre a földre érkezett. Szikrái mint megannyi tüzvirág az ég felé szálltak, füstje halványan tört az ég felé. Az Ég elfogadta a jeladást, mikoron már a szép fehér ló mája sercegni kezdett az izzó zsarátnokon Torda elrévült, Babilon Ösi Szellemei szállták meg lelkét.
* * *
Réka királyasszony csendben figyelte alvó kisfiát akinek arca egyszerre csak elváltozott és álmában beszélni kezdett:
-Hopp, hopp, hol van a kardom, -mondta- hol van kicsi ponym? Hívnak, hisz bajba jutott a Beszélö Fahuszár. Hozzám indúlt, hogy játszon vélem, de útközben baj érte.
Réka csendesen megsimogatta Csaba orcáját, föléhajolt és lágyan suttogta:
-Pici fiam, szememfénye, mit kérsz, mit adjak?
- Anya! Segíts! Hozd el nékem a Beszélö Fahuszárt. Sikított fel Csaba.
* * *
Ismét Torda lép be.
-Királynöm, beszélnem kell véled. Kérlek halgass meg.
-Mond jó öreg Torda, mond mit üzent számodra Nimród a kisebbik Hadak Ura?
-Magor Napisten már elküldte a Csillagösvény egyik harcosát, a Beszélö Fahuszárt hozzád az Élet Vizével, aki meg is érkezett Földünkre. Útközben azonban a Lidérc eltéritette. Sötét gonosz felhö képében a Nagymedve csillag elé húzódott, így a Csillagvár fényei nem tudták beragyogni az utat és mire a Szélkirály a felhöt tovafújta már eltévedt. Így csak egy helyen lehet; a Lidérc földalatti birodalmában, fogva tartva, onnan pedig csak az asszonyi furfang, az Anyai Szív mely kihozhatja. Készülj kírályném a feladat rád vár. Utadról senki sem tudhat, még Atilla sem. Eridj Ös-Budavár legfelsö toronyszobájába, hol az már ösöm szelleme vár reád. Eridj és beszélj vele. Nem félsz királynöm, mert félned nem szabad!
Réka elindúlt felfelé a keskeny grádicson. Már ez az út is félelmetes volt. Az egyetlen fáklya fényétöl felriadt denevérek csaptak a királyasszony arcába. A fészkéböl felvert bagoly huhogta a vészjóslóan a félelmetes halál dalát. Réka megremegett. Mire felért a legmagasabb torony legfelsö szobájába erötlenül rogyott le az ott lévö karosszékbe és a kimerültségtöl, a sok-sok álmatlan éjszakától nyomban mály álomba merült.
Réka királyasszony álma.
Menj! Szólott -a Csillagvárban- a kisebbik Hadúr a Szélkirályhoz. Vedd szárnyaidra Álom Tündért és ereszkedj vele bársonyosan a királyasszony szemeire. Szépmezök Szárnya és Jószél Fúvása a segítségedre lesznek. A Szélkirály lágyan megbillentette magát és az Álom Tündér bársonyos nesszel ereszkedett a királyasszony csukott szemeire, behatolva annak tudatába elmondta a Csillagvár Urának üzenetét.
A Beszélö Fahuszárt keresed? Az bizony a Földalatti Birodalomban van, Lidérc fogságában. Nekünk égieknek a hatalmunk nem ér el odéig. Az a nép lakja, mely ellopta hatalmunk egyrészét és azzal a Teremtésünk Történetét kisajátította magának és mindezt levitte az alsó világba. Ettöl dermed már régóta minden évben a Földanya. Ez még Babilonban kezdödött és Egyiptomban fejezödött be. Mig mi fogyunk, lakóinak száma egyre nö
az általuk befogadottakkal, kik nem váltak méltóvá, hogy Magor Napisten Gyermekeivé váljanak. Ott vannak még áruló véreink mely nékünk százszorosan fájdalmas. Neked csak annyit tudunk segíteni, hogy az utat megmutatjuk, de ettöl nagyobb segítség lesz számodra az Anyai Szív és a Földanya remegö útmutatása. Jol figyelj hát! Mindíg a szívedre hallgass. Ha kételyek támadnak benned; hívd elö az Anyai Szeretetet, idézd fel beteg gyermeked arcát. Az út az Iszter legmélyebb és legnagyobb örvényén át
vezet az alsó világba. Utadról senkinek sem szabad tudnia, ezt jól jegyezd meg és mégvalami; sok-sok hamis Beszélö Fahuszárral találkozól majd, ez mind-mind a Lidérc álorcája, ezek közül neked kell majd kiválasztanod az Igazit, de ha elvéted az számodra végzetes lesz. Gyermeked meghal és te örök idökre szolgálója leszel Lidércnek, a Beszélö Fahuszár pedig örökre elvész az Élet Vizével együtt. Én bízom benned! Indúlj!
Réka királyasszony útja.
Réka királyasszony mikoron felébredt elgondolkodott, levetette szép ruháit, rongyokat húzott magára és az ott lévö érctükörbe tekintve látta amint arca eltorzúl, rúttá válik. Úgy érezte, hogy Lidérc ott áll mellette. Kinyitotta a toronyszoba ablakát, lenézett a mélyben örvénylö Iszterre és megborzongott. Ki tudja látja -e még gyermekét, azokat akiket szeret, Atillát? Az örvény csalogatóan és mégis elborzasztóan hívta. Ugorj! Vélte hallani a hangot. Mire vársz! Ne tétovázz! Az elsö hang lágy, de mégis érces volt. Ez Babilón Ös-Szellemének hangja, míg a másik viszont gúnyos kacajba torzúlt. Ez Lidérc hangja volt.
Az Iszter habzó tükrén a Napkirálytól ellopott lángok cikáztak halvány-kéken és -e lidérztüz a hamis örvényt világítván meg, nem azt mely az alsó világba vezet -hanem azt amely a pusztulásba-, oda hivogatván a királynöt.
-A Holdanya eltakarva Lidérc sötét fellege által, hogy találom meg az igazit? Sóhajtva kétdé önmagától RékaA legnagyobb, a legmélyebb ! csengett fülében az álombeli hang.- Jaj ha elvétem az ugrást! Kiáltotta fel és ugrott.
A Lidérc taszította meg. Ám ahelyett, hogy egyenesen a halál örvényébe, a hamis örvénybe zuhant volna, hová Lidérc taszítása küldte, érezte, hogy a Szélkirály a szárnyaira veszi és lágyan röpíti az igazi örvény felé. Egy villanás hasította ketté az eget és a Lidérc gúnyos kacaja.
-Nem baj Szélkirály, az Alsó Birodalomba nem követheted, ott már én vagyok az úr, ott nem tudsz a segíségére lenni, hatalmad itt véget ért, ott nékem teljes hatalmam van. Jól jegyezd meg: A játszma még nem ért véget! És mégegyszer gunyosan felkacagott.
Kacagása nyomán; föld repedezett, fák hasadoztak, falak töredeztek. Az elhagyott toronyszoba ablakából is hatalmas ködarab vált le, nagyot csobbanva az Iszter vizében.
Réka királyasszony még egyszer látta a földi világot a hatalmas villám fényénél mielött még végleg alámarült volna. Mellette csobban a leválott ködarab, hogy nem ráesett ez a Szélkirály gyermekének Jószél Fúvásának köszönhetö. A legmélyebb és legnagyobb örvénybe zuhant, oda ahová a Székirály repítette, majd eszméletét veszítve nyílegyenesen zuhant, zuhant vizet hasítva az örvénylö Iszter feneke felé. Amikor talpa az Iszter fenekét érintette a Földanya szétnyílt, megnyitván számára az utat az alsó világ felé.
Ki tudja meddig feküdt az alélt királynö az Alsó Birodalom kapujában, Lidérc gyönyörüségére eszméletlenül. Lidérc sokáig nézte kezét dörzsölve és már látta maga elött Réka királyasszonyt megalázva, mint az ö örök szolgálólánya. Ám egyszercsak magához térvén, szemét felnyitotta.
Tudta hol van és a halványan derengö fényben, mely még a felsö világból hatódott alá, bátran lépett be oda, ahová már a felsö világ egyetlen sugara sem hatolhatott be.
Az Isteni Tanács.
Az Isteni Tanács összeült. Magor Napisten vezette a szót:
-Már az mégiscsak felháborító, hogy az én örök idöktöl való hatalmam ellenében így merjen dacolni és meg nem szünni rosszat cselekedni.
A Csillagvár ura, az öreg és mégis daliás szálfatermetü Nimród, a kisebbik Hadúr szólalt meg:
-Hogyan tudnánk leányunknak Rékának, a Szarvasanyának a segítségére lenni? Ne hagyjuk magára. Talán a félig földi, félig égi Tüzkirály Kovács tudna segíteni, ha pörölyével a földet átfogó hatalmas abroncsot meglazítja, akkor a Földanya képes egy kissé repedezni és így a felsö világból lejuthat valami, ami a királynö segítségére lehet.
-Igen. Szólt a Szélkirály; én meg segítek befújni azt, ha az Álom Tündér odakészíti a beteg királyfi arcát, a Gondolat Tündér pedig Jó Gondolatait, melyek az Égi Gondviselésböl táplálkoznak.
-Mi vállaljuk! Csendült egyszerre a két tündér szava.
Ekkor a Tüzkirály Kovács - ki az Isteni Kardot, Atilla kardját kovácsolta- felállt, megragadta hatalmas Pörölyét és rávert a Föld Abroncsára az egyenlítöre. Szikrázott az, a Pöröly mázsás csapásai alatt. Ütései nyomán bércek sülyedtek le, hegyek szökkentek a magasba, tüzhányók okádták Lidérc által kotyvasztott büzös, félelmetes anyagaigat, az összegyült lávát. A föld számtalan helyen megrepedezett, ezek nyomai mind a maig láthatóak.
A két tündér pedig elindúlt, hogy a repedések, -melyek az alsó világig hatolnak- szájához készítsék sugallataikat. A Szélkirály is felkészült útjára.
Lidérc birodalmában.
Réka királyasszony elindúlt hát a Lidérc Földalatti Birodalmában. Az Ármány, Lidérc kisebbik testvére rögtön a nyomába szegödött és sugallni kezdte a rossz gondolatokat.
-Minek jöttél?! Itt elveszel! A hitüket elhagyó áruló lelkek csak rád várnak, bosszút lihegnek. Atilla végeztette ki öket.
Ekkor a Szélkirály felfújta magát és az egyik hasadékon át lefújta a beteg királyfi lázrózsás arcát, mire a királyné félelme alábhagyott.
Sötét szük folyosón haladt végig. Az Ármány mindenütt elötte haladt, különféle halovány fényben derengö rémképek alakjában, melyek a szinte alig
járható folyosó sziklái által csipkézett kiszögeléseiböl tüntek elö, rémséges képeket festve a királyné szemei elé. Távolban zöldes fény derengett, kénköves büz szaga érzödött, halk tompa félelmetes puffanásokkal telítették az alagút kiálló szírtjeit, melyekröl egyre halkulva, majd ismét felerösödve félelmetesen verödtek vissza. Végre elérte az alagút végét, honnan egy tágas, de szuroksötét csarnokba jutott, melynek se széle, se hossza.
-Most merre? Kérdezte önmagától tanácstalanúl, tépelödve.
A Szélkirály ujabb jelet küldött alá, miben Jószél Fúvása is derekasan kivette részét. Ismét kicsi fia képét. Réka megindúlt abba az irányba, a szuroksötét éjszakánál is mélységesebb sötétben. A kép egyszercsak eltünt, Lidérc bübályos, garabanciás fuvallata nyomán, ám a királynénak helyén volt
az esze és az irányt tartotta. Mikor érezte, hogy falnak ütközik, Lidérc velötrázó kacajt hallatott. Eltévedtél! Eltávedtél! Zengett vízhangként a fülében, elöször élesen, majd egyre gyengülöen. Eridj tovább. Hangzott a Gondolat Tündér suttogóan bársonyos hangja és a feszülten figyelö Földanya széttárta ölét, a királyné pedig beléphetett a Harmadik Próba csarnokába.
A Beszálö Fahuszár.
Itt minden fényárban úszott, a fény szinte bántóan, bénítóan vakító volt. Ám ez nem a fenti világ jótevö, meleget és szeretetet árasztó isteni fényei voltak, ezek hideg, a gonosz anyagok keveredéseinek kisülései, a gyilkos gázok fényei valának.
Réka körülnézett, a fal telis-tele volt felaggatott kalitkákkal és mindegyik kalitkában kicsinyre varázsolva egy-egy fahuszár állt, némán beszélni nemtúdóan. A királyné tudta, hogy közülük csak egy az igazi, a többi hamiskép, a Lidérc álképei és ha most rosszúl választ, hát akkor mindennek vége. Elveszett ö is a fahuszár is és kicsiny fia is. Hogy választását megnehezítse Lidérc és Ármány, szemet gyönyörködtetö, szinte vakító fénysugarak alakjában cikázott villózott a királyné szemei elött, szinte, majd megvakítván öt, számítván arra, hogy így majd találomra nyúl az egyik kalitkához.
Ide már nem tudta leküldeni fuvallatát a Szélkirály, nem tudta leküldeni tündérei képét, hiába próbálkozott. A gyémántfalakon megtört a leküldött gyenge sugár és hamisképpé változott. De a Gondolat ott zúgott az agyában, igen a Gondolat Tündér mégis utat talált. A Gondolat, hogy meg kell mentenie beteg kisfiát. Az Anyi Szeretet testet öltött. Halvány-sötét árnyék vetödött az egyik kalitkára, melyet az Anyai Szeretet váltott ki Réka gondolatai nyomán.
-Ö az! Sikoltott fel örömében Réka. Majd habozás nélkül megragadta a kalitkát.
Lidérc toppantott dühében, a Földanya megremegett. A csarnok nagyot csendült és Réka fenn találta magát a felsö világban, a pilisi erdök mélyén, kezében a kalitkával, benne a Beszélö Fahuszárral, aki a szabad levegöt érezvén tüdejét teleszivva rögtön megszólalt:
-Hopp! Hopp! Mondta és kezében megcsillant a szép veretes kulacs a Turul
képével, benne az Élet Vizével. Hely pedig de fájt erre Lidércnek a foga, ennek az Égi Víznek egyetlen cseppjével életre kelthette volna halott birodalmát, ám nem ismerte a kulacs zárjának fortélyát, de ha ismerte is volna, még akkor is számolnia kellett a fahuszár Delejes Égi Kardjának élével és annak hegyével.
Közben az égböl a kulacson lévö kép eredetije ereszkedett alá. Igen az égi madár, a Napisten küldötje, a Turul. Ö vezette, oltalmazta, táplálta napokon keresztül Réka királyasszonyt, mignem a távolból feltünt az Iszter és partján Ös-Budavár csipkés tornyai és az öt körülvevö erös falak.
Gyász Atilla udvarában.
Immáron kerek egy esztendeje, hogy Réka királyasszony eltünt. Atilla nem tudta és nem is akarta elhinni, hogy Réka az öngyilkosságot választotta, hiszen szerette öt és tudta, hogy viszontszeretik. Esküvöjük, nászuk a kölcsönös szerelmen és a kölcsönös kiválasztáson alapúlt. Szerelmük évek múltán sem halványodott, csak egyre erösebbé vált, szerelmük gyümölcsöt is hozott a kedves, szép Csabát. Nem! Ö nem hagyhat itt így engemet és föleg
nem beteg fiát, bár a jelek kétségtelenek; a levetett ruhák, szépen rendbe rakva a torony legfelsöbb szobájában, egyszóval mind-mind, minden jel az öngyilkosság mellett szólt. Az Ármány pedig szüntelenül ott ármánykodott körülötte, beleültetve magát Atilla gondolataiba. Egyedül talán csak Torda a vén táltos tudta, vagy csak sejtette az igazat, Réka királyasszony küldetését és bizonyos jelekböl annak útját. A Szélkirály állandóan susogott fülébe lágy hajnali szellö képében, de az öreg táltosnak, titkát nem volt szabad elárúlnia, száját a hétpescétes titkok lakata örizte.
* * *
A baj bekövetkezett, Csaba királyfi a legkisebb, a legjobb, a legnemesebb, apja Jövöbe Vetett Hite, az ország szemefénye egy borongós délutánon lehunyta szemeit és ki sem nyitotta többé. Ott feküdt kicsiny ravatalán, a Hadúr Oltára elött. A nemzet nagyjai tisztelegtek sorra koporsójának üvegfedele fölött. A hun vitézek arcukat megvagdosták, lelkük csatornái megnyílottak és orcáikon patakozva keveredett a sós vér a sós könnyel, torz és fálydalmas csíkokat festve azokon.
* * *
Mikoron Atilla egyedül maradt Ös-Budavár vértöl itatott belsö udvarán, tovább virrasztott, örködött kicsi fia teteme mellett, várván, hogy a Lángoló Isten utolsó sugaraival végigsimítsa a kis holttest orcáját, egyszerre csak hangos zaj veri fel az áhítattal átitatott néma halotti csendet.
-Ki ez?! Mi ez?! Csattant fel Atilla hangja. Ki mer gyászomban engem és a lanyugvó Nap pirral elöntött orcáját, mely már a halott kisfiam orcáján pihen, megzavarni! Az áhitat csendjét elkergetni! Azzal intett szemével egyik testörének, hogy nézze meg mi törtérnik odakünn.
-Királyom! Szólt a visszatérö testör. Egy öreg koldúsasszony akar mindenáron bebocsájtást nyerni színed elé. Merjem -é mondani? Különös, de azt állítja magáról, hogy ö Réka királyasszony. Nyilván a nemzet gyásza
az, mely ennyire eszét vevé. Kérlek ne bántsd, hisz oly esendö. Vendégeljük meg és bocsájtsuk útjára, hiszen napnyugtakor a Keve-Házán nyitott üreg bezárúl.
-Engedd színem elé. Rendelkezett Atilla. Legyen hát jelen aki ennyire mélyen velem érez.
A visszatért királyasszony.
Réka belépett, -mert hisz ö volt a koldúsasszony, ö mégpedig eltorzúlt alakban élve, de erröl megfeledkezve- széttért karokkal repült az öAtillája felé. Atilla azonban csak állt, állt, szótlanúl, erösen elcsodálkozva -oldalán az Isten Kardjával- a koldúsasszony szavain. Ott állt ö, a Világ Pörölye, Isten Ostora, porig súlytva, de szemében még akkor is félelmetes tüz égett, a Napkirály, a Lángoló Isten Tüze, mutatván, hogy jaj annak akire csak egy kis szikra is rápattan ebböl a félelmetes tüzböl.
-Atilla! Hitvesem! Kedvesem! Kicsiny gyermekünk apja! Hát így fogadsz?
-Nem tudom ki vagy. Szólalt meg Atilla, de látom, hogy fájdalmad mély, mely eszedet vette, az egekig ér. Jer hát és gyászólj, könnyezz vélem.
A királyné semmit sem szólt, hanem a koporsóhoz lépett, annak üvegtetejére helyezte a Beszélö Fahuszárt, aki szikrázó Égi Kardjával megrepesztette a koporsó üvegtetejét és a Turulos Kulacsból néhány csepp életvizet cseppentett a halott királyfi orcájára, miközben adafönn az Ég Madara a Turul keringett, egyre kisebb köröket írva, majd leszállt Csaba koporsójának tetejére.
* * *
Az Élet Vizének cseppeitöl Csaba orcáját az élet pírja futotta be, szemét kinyitotta és megszólalt:
Szülém! Itt van! Itt van a Beszélö Fahuszár.
Ebben a pillanatnan a Felsö Világ nagyot csendült és a Szélkirály lágy fuvallat alakjában aláereszkedve hozta a Napkirály Aranyos Orcájának egy
sugárnyalábját, melytöl Réka ismét igazi szépségében ragyogott, ahogy a Napkirály sugara az orcáját megérintette.
A fahuszáron üllö átok is megszünt, újból a Puszta Régi Harcosává vált, Atilla pedig boldogan szorította keblére családját, észre sem véve, hogy közben a Turul, hátán a fahuszárral ismét a Tejútra emelkedett és onnan nézte boldogan fiait, a hun nemzetet. A fahuszár pedig meg-meg látogatta a Puszta Fiait, kezében az Élet Vizável, valahányszór a Csillagösvényröl lepillantva, egy-egy beteg gyermeket látott.
Tanúság.
Szolgáljon néktek, kik e mesét hallgattátok tanúságúl, legyen elöttetek mindenkor a mindent legyözö Anyai Szeretet és ne feledjétek, hogy a Lidérc és testvére az Ármány ma is ott él közöttetek. Ök ketten túlélték -e történetet és napjainkban is különbözö alakokat öltve kisértenek benneteket a rosszra, a nemzet elárúlására. Jól gondoljátok meg mit tesztek a Nemzet ellen, Véretek ellen, akarva, vagy akaratlanúl. Legyetek mindég méltóak és büszkék arra -bármíly nehéz is- és soha ne feledjétek, hogy a Puszta Népe, Magor Napisten gyermekei vagytok.
Befejezés.
Hogyan is fejezzem be? Itt a vége fuss el véle, vagy talán úgy; aki nem hiszi járjon utána, inkább így; a mese nem mindíg mese.
* * *
Édesanyámtól hallottam ezt a mesét, még igen kicsiny süvölvény koromban. Ö jászleány volt. A Tiszahát jászvidékéröl származott. Bölcsöje ott ringott ahol a kicsiny Tarna tündérfiú bátyjával a Zagyvával ölelkezik. Alattyán falu füzes partjánál. Betegágyam szélén ülve mesélte szülém és azóta is itt
cseng a fülemben. Im most átnyújtom kislányomnak, teljen véle öröme és kérem, hogy ö is adja tovább gyermekének, Nagyanyja az én szeretett Édesanyám emlékére, ki még most is itt él közöttünk, noha már annyi éve nem lehet velünk, kívánva, hogyha betegség szállná meg valamelyüket legyen vendégük az Élet Vizével érkezö Beszélö Fahuszár.
Sok-sok szeretettel, Stuttgartban -a számüzetésben-, az 1999. év június havának 16. napján.
Édesapád (Riester Árpád)
Arany János
„Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,
Rég elhunyt idök homályos titkába;
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Merjem -é futtatni gyönge fáradt tollam?
Lesz -e eröm ahogy elgondoltam?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
S mely hatalmasb szóval, a költöben riad:
„Ha késön, ha csonkán, ha senkinek: Irjad!““
(A.J. Csaba-Trilógia)
R E N D H A G Y Ó V E R S E L E M Z É S
Arany János
„AZ ORTHOLÓGUSOKRA“
BEVEZETÉS: Akadémiai papírszeletek II.
I.
BUDENZHEZ
Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.
A székely eredet a finnugoristák körében ma is kérdöjeles. Szabó istván: A magyarság életrajza cimü könyvében sem tudja egyeztetni a székely eredetet a finnugor elmélettel. Elismeri ugyan, hogy a székelyek ösállapotban vették birtokukba Székelyföldet a Honfoglalás elött 400-500 évvel (ez Attila korára utal) és, hogy Árpád beérkezö népével mégiscsak közös nyelvet beszéltek. Ezt azonban a szerzö "csodaszerü elemnek" nevezi.
Ime egy másik adalék a "csoda teoria" bizonyításához:
Szegény Bálint Gábor,
Boldogtalan góbé;
Amennyit te szenvedsz,
Mi ahhoz a Jóbé!
Arany ebben a ciklusában üzen Szász Károlynak is.
Szász Károlynak
„Szép élet“ (Kolobiosz) címü költemény
megjelenésekor
Kolobiosz Károly! munkálj, örülj, szeress:
Oly nyugalmat, mint én ne találj s ne keress.
Ajánlva Szász Károlynak
Reménység / barátság / jótevönk / vezess el / sírunkig / karon
Ezért adjuk oda Vörösmarty hatosait
Idézet Arany Jánostól:
"Hogyan kezdte volna Vörösmarty Zalánt, ha ismerte volna azt az új elméletet, mely szerint a magyarban a hangsúly mindig a szó elsö tagjára esik, a versmértéknek pedig a hangsúly szerint kell igazodnia."
Arany János üzen Toldy Ferencnek is:
Toldy sírjára
Toldy Ferenc tetemét nagy erövel nyomja a sír
S kétszerezett súllyal féltve takarja porát,
Mennyei szikra nehogy csapván a lelkes öreghez,
Új munkára legott keljen a hantok alól.
ELÖSZÓ A TÁRGYALÁSHOZ
Ligeti Lajos: A magyarság östörténete cimü összeállításában Zsirai Lajos neves finnugorista nyelvtani -és szóelemzésbe kezd. Arany Jánosra hivatkozva lát hozzá munkájához.
A hivatkozott rész:
"Mivel a rokonnyelvekben rendesen nagyszámú színtaktikai egyezés mutatható ki, egy-egy véletlen egyezés csekély jelentösége amúgy sem érinti végsö következtetésünk helyességét."
Had idézzek most töle, magától Zsirai Lajostól:
kicsinyítö becézö képzök k, ka, ke
„ani' ángy; amikwe' ángyi; aniken' ángyikám“
"nane unokaöcs idösebb" (ebben az esetben ez báty és nem öcs; kiemelés tölem)
„naneke unokaöcs fiatal“
„pi' fiú; piuk'fiúcska“
„nuni' gyerek; nunika' kisgyerek“
Ennyi talán elég is, most pedig egy további idézet neves finnugoristánktól:
"Aki még ezek után is berzenkedik , akit még ez a bizonyító anyag sem gyöz meg, az a nyelvi tények tudományos értelmezésére teljességgel képtelen."
Ide kívánkozik ai Insbrucki Egyetem sumirológiai fakultásán tankönyv gyanánt használatos, sumir gramatikával foglalkozó könyv. Die Keilschrift (Az ékírás), szerzöi: Prof. Dr. Bruno
Meißner és Prof. Dr. Karl Oberhuber. Mindkettö a fenti egyetem tanára, illetöleg tanszékvezetöje. Ez a könyv szemléltei, hogy a világon páratlan tárgyas fönévragozást, (és az ik-es igét) csak a magyar és a sumir nyelben található, továbbá a magyar élö nyelvtan segítségével szemlélteti és oktatja a sumir gramatikát. Az oxfordi egyetem simirológiai tanszékén pedig, a felvételkor, alapvetö követelmény a jövendö hallgatók számára a magyar nyelvtan és a magyar nyelv strukturájának ismerete.
Namármost; akiket ez utobbi gyözött meg, nem pedig tudós Zsirai akadémikus ezt megelözö okfejtése, azokra rá kell, hogy süssük a finnugoristák legföbb tudományos érvét, hogy ezek a személyek; ". . .a nyelvi tények tudományos értelmezésére teljességgel képtelen . ." -ek.
Nem célom a hosszas nyelvészeti vita, még így egyoldalúan sem, e tanúlmány célja különben sem az, azért mégis idekívánkozik még egy nemkevésbé elhanyagoható tény, mégpedig az, ha a finnugor álláspont nyelvészetileg helyes is lenne, pusztán a nyelv alapján egy faji hovátartozást megitélni nem volna tanácsos. Példa erre a bulgár nép, hiszen senki sem vitatja fajilag türk eredetüket, noha nyelvükben szlávok.
TÁRGYALÁS
>Vastagon szedett sorok Arany erdeti sorai (követve az eredeti betüszedést), a zárójeles szavak pedig (nem önálló mondatként) a "rendhagyó elemzés" sorai.
AZ ORTHOLÓGUSOKRA
A szó jelentése: (Bakos Idegen szavak szótára) avagy a magyar nyelvtörténet múlt század végi szakasza,
vagyis a nyelv helyessége.
I.
De mivel verba valent usu
(a babér, az erö, a már szokás) -a fenti idegen szavak jelentése itt: zöldség-
Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
(halad bizony és milyen irányba? nézzük)
II.
Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
(és ebben a nincs, nem is lesz és nem is volt nyelvben)
Ami új van benne, az mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
(ez eddig teljessen világos)
III.
(most jön a lényeg)
Mottó:
Üsd, nem anyád!
Közmondás.
(mint késöbb kiderül, bizony nem!)
Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?. . .Egy bizonyos: nem anyád!
Bizony Budenc-nek, aki a magyarországi finnugor nyelvtudomány megalapítója és úttöröje; (Budenc, 1836-92, Kislexikon A-Z Akadámia 1968) nem az anyanyelve. Arany szépen utal itt erre.. Budenc húsz éves korában került Magyarországra és ekkor kezdi el a magyar nyelv elsajátítását. Élete végéig bizony csak törve beszéli a magyar nyelvet.
IV.
Szót, ragot és képzöt idegentöl mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat.
(szóval minden nyelvtani módozatot, söt a szavakat is úgy lopták össze,
ehhez a "nincs, nem is volt és nem is lesz nyelvhez," különben még beszélni
sem tudnának szegény magyarok)
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok'
(ök is a finnugorizmus bajnokai)
Egy sereg ifjú tudós rád bizonyítja mohón.
(és jött aiz ifjú karieristák csapata)
S minthogy utánok a szláv böngésznivalót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián.
(vagyis egyetlen szavunk sem magyar)
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
(igaz ez nem más mint vak düh a már említett tudományos érvekkel, ez nem
lehet más; mint fúrás-faragás, azaz barkácsolás)
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Schytia téreire.
(mert ha visszamennénk ott ugyan már meg sem értenének)
V.
Ahogy indúlt a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.
(tehát nem egy ösnyelv, hanem egy összetékólt dib-dáb, úgy is
mondhatnánk, hogy egy összelopkpdott "kreált" nyelv)
VI.
Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába,
Illünk az orosz igába,
A nagy Sláviába.
Arany ezzel a VI. résszel megrajzolta, elöre vetítette "Trianon"-t, a szláv osztozkodást országunk testén és a közel félévszázados szovjet-orosz igát a csonka országrészen.
VII.
Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
(feltünik egy ujabb lángeszü tudós: Leschka)
Meghágy, Bernátok kótyavetyélik el azt.
(Munkácsi Bernát „kapkod mint ményküben a Bernát“, úgy kapkod
a Wogul-Magyar szótár megszerkesztésén)
Kapkod ürügyhöz ez is, mit a menyköhöz elöde,
(Bernát a menyköbe)
Hogy, ha mi bönge marad, elszlavizálja szegény.
(besorol minket is az orosz birodalomba, illünk oda, hiszen valamennyi
u.n. finnugor nép ott él, miért is lógnánk ki pont mi a sorból)
Vajon hól is vehette és mennyiért ezt a szép magyar nevet?!
VIII.
KI VAN
Azon hírre, hogy ezt ,aus ist´ -nek (vége van) olvasták nálam
s meg akarják támadni
Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudonányod,
Nyelvör ! nem nyelv-ör vagy te, ha nyelvi malheur.
(Azt hiszem ehhez nem szükséges a magyarázat, ezt a sort nem kell külön elemezni, elég az idézet szavai, hiszen önmagukért szólnak; nincs ki a nyelvtudományod te nyelvi malör.)
IX.
Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,
(már megint Budenc, a legnagyobb magyar (?) nyelvtudós aki csak makog
magyarúl)
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyít.
(bizony Simonyi a "fogadott fiú" maghasonlik "apja" érvein, ugyanígy tett
Török Pál is.)
TÖRÖK PÁLNAK
I.
Pál, fordulásod forduljon mindig örömre!
Pál, megtérésed hagyja sokára az ég.
II.
Adós vagyok, de insolvens, Pálom -
Csak e kis váltóval prolongálom.
Álljanak itt végezetül és összefoglalóúl Arany János sorai, jellemezve a magyar nyelv kerékbe töröit:
"Nem bírván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lenne
Krisztus szent vallása."
(A.J. János pap országa)
BEFEJEZÉS
Néhány szó Arany Jánosról:
Munkám nem volna teljes, ha nem ejtenák náhány szót Arany Jánosról. Idézet a Világirodalmi kisenciklopédiából (Gondolat, 1978. I. kötet, 63. oldal): "Nagyszalonta, 1817. 3. 2.-1882. 10. 22. költö. Földmüvelö házaspár gyermeke." Még a mi korosztályunk (rákosikor alatt) úgy tanultuk, hogy Arany a "nagybajuszú parasztbácsika." Volt szerencsém személyesen ismerni fiának Arany Lászlónak a magántitkárát Somogyi Lajost. Nagybátyám volt. Töle tudom, hogy az Arany család nevét nemesi birtokáról a göbölyösi Aranypusztáról kapta, teljes neve pedig: Nagyfalusi Göbölyössy Arany János volt, a göbölyösi Aranypuszta birtokosa, ez nevének genitívusza.
Végül felhívnám a tisztelt "tiltakozók" figyelmét arra a nem csekély és egyátalán nem elhanyagolható körülményre, hogy Arany János nyelvünknek jeles müvelöje volt, választékos szép magyar beszédén generéciók nötek fel. Izes kiejtése és szókincse a szép magyar beszédben máig is páratlan és utolérhetetlen. Hiszem, hogy nem túlzok, amikor azt állítom, hogy a magyar nyelvet haláláig kerékbetörö Budenccel, és orítozó társaival egy napon még csak megemlíteni sem lehet, még akkor sem, ha "Ö" (a finnugoristák szerint) csak "délibábot kergetett".
Aki pedig most vitába száll ezzel a Rendhagyó verselemzés címü dolgozatommal, az tulajdonkép nem velem, hanem magával
A R A N Y J Á N O S S A L
száll vitába.
Megszívlelendö kérdés: f e l n ö t t e m á r h o z z á?!
Búcsúztatom Öt az olvasótó saját szerény szavaival:
"Azt hívém: tört dal lesz az,
Mely derülten játszik,
Míg rájegyzi jámbor kéz:
"A többi hiányzik.""
(A.J. En philosophe)
ZÁRSZÓ
Néhány szó Munkácsi Bernáth "Wogulisches Wörterbuch" címü munkájához (Akadémia 1986) Emeljük ki azt a két szót, melyek ösidöktöl fogva szerves tartozékai nyelvünknek, a magyar szókincsnek.
magyar wogul türk
atya tarem at(y)a
anya san an(y)a
Mint látjuk a kiemelt magyar szavak nemigen hasonlíthatóak össze az állítólag hozzánk legközelebb álló vogul megfelelöivel. Ellemben az ó-török (türk)-kel, ha nem vesszük figyelembe a nyelvfejlödés során bekövetkezett szólágyulást (t=ty, n=ny) még ma is egyezik, márpedig nem valószínü, hogy apáinkat és anyáinkat a török hódóltság ideje alatt alatt tanúltuk meg megnevezni a törököktöl és addig csak személyes neveiken szólítottuk szüleinket. (Pl. Pál, Teréz, stb.)
Megjegyzés:
A mai török tartomány Anatólia, a latinos végzödést levágva Anatól (tól, töl rag) elvéve az Ana vagyis a magyar szólágyulást is figyelembe véve An(y)ától. Anatólia pedig türk (török) östartomány, onnan rajzottak szét, vagyis az an(y)ától, ahonnan az élet ered.
Néhány szó az akadémiáról:
A Finn Tudományos Akadémia lapjának néhény évvel ezelötti, német nyelven is megjelenö számában, a következö szövegrész jelent meg:
"A magyar nyelvnek annyi köze van a finn nyelvhez, mint a svédnek az ó-göröghöz." Vagyis ezekszerint nyelvünk nem európai, hiszen nem sorolható be még a finnugor nyelvek családjába se. Hogy értsem ezt?! Akkor amikor a német középiskolákban Európa fövárosai közé sorolják be Ankarát, ( a török föváros mélyen Ázsiában fekszik) a török állam ECU emlékérmét veretett, mintegy demonstrálva európai hovátartozását. Amióta az eszemet tudom folyton csak azt hallom, hogy hazánk régiója nem tartozik Európához. (1. lábjegyzet) Igen, a megoldás kézenfekfö: mi igenis nem vagyunk Európaiak és ez nem szégyen, minékünk büszkén kell vállalnunk: MI KÁRPÁTMEDENCEIEK VAGYUNK!!
A tisztelt hazai akadémiának pedig a figyelmébe ajánlanám a következöket: A Magyar Tudományos Akadémia (késöbb MTA) mint olyan -a világ összes többi akadémiájától- páratlan és egyedi, ugyanis nem állami, hanem magánalapítvány. Alapítója gróf Széchenyi István. Tehát nem állami tulajdon, hanem a Széchenyi család adománya a nemzetnek és mint alapító család örökös felügyeletet gyakorolhat felette, így az állam nem felügyelheti müködését. Tehát az állam nem jogosult kinevezésekre, a tuidományos ágazatok kijelölésére és egyátalán semmire sincs a nemzet, vagy a Széchenyi család által f e l j o g o s í t v a, de legkevésbé az MTA belsö életének és rendjének tabuként való kezelésére.
1. lábjegyzet
Igaz ugyan, hogy a tanulmány megírírása óta, Magyarország (2004. május 04.) az EU tagja. Papiron teljes joggal. Ám helyünk az unióban puszttán csak másodagos szerepkörrel bír. Az unió alptörvényeivel ellentétben több régi tagállam korlátozást rendel el több területen. Példéul a munkaerö befogadásban. Ebben élen jár Ausztria és Németország. Swédországban példéul tartozkodási korlátozás van bevezetve 90 napra. Csomagjainkat a határállomásokon nem vizsgálják ugyan, de a vizsgálati jog ki van terjesztve az egész EG területre. Akár a lakásunk elött is megtörténhet.
Érdekeink érvényesítése is csak hosszas huza-vona után érvényeülhet, ha egyátalán érvényesül. Helyünk még ma is, sok esetben inkább kivülre, mint belüre esik. A magánéletben (a régi tagállamokban, igaz nem hivatalosan) lenézen beszélnek rólunk, tisztelet a kivátenek, mert akad ilyen is. A szemléletváltás még mindíg nem történt meg. A hivatalokban, ha erre lehetöség van, mimndig a számunkra kedvezötlenebb rendeleteket alkalmazzák, a minket megilletö jogok em automatikusak.
Erre egyedül jogosult lenne egy kuratórium, a nemzet különbözö rétegeiböl kijelölve, azaz megválasztva, önmagukból választva a belsö tisztségviselöket (pl. elnök, alelnök, stb.), meghatározott idöre, illetve feladatra. A kuratórium felett a Széchenyi család egy tagja (pl. családfö, ez általa átruházható) vállalna védnökséget, örökös tiszteletbeli elnökként vétójoggal felruházva.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az MTA müködése a mai formában (kezdve Wámbéry eröszakos eltávolításától, azaz az elsö állami beavatkozástól /Habsburgház/) i l l e g á l i s vagyis törvénytelen, még morális értelemben is.
Végkövetkeztetés:
A finnugor teoria származásunkra vonatkozó megéllapításai akár helytállóak akár nem, alapjában véve törvénytelen és erkölcstelen, mert vétnek a nemzet írott és iratlan törvényei, erkölcsi normái ellen.
Stuttgart, 1999. április 29.
Riester Árpád
HUNOK VONULÁSA
(Hunenzug)
Irta: Börries von Münzhausen
Nénet eredetiböl,
nyersfordítás: Kruták Lajos
nüfordítás: Árpád von Riester
Leszáll az alkony, visítva süvít a szél,
Vadtól üres mezökön lassan szitáló esö kél...
Messziröl borzalom, látszik ahogy egy falu ég.
A mosolygó parázstól fájdalmas félelem kél.
Egyszercsak felkél, egy tompán zúgó vad dübörgés,
Mint egy fenyegetö orkán közeledik e menydörgés.
Mind egyre hangosabb, mintha csak föld nyílna meg,
Úgy ékezik keletröl egy verhetetlen vad tömeg.
Tompán dübörögve csattognak a rozsdás patkók,
Remegnek a berkek, fák, remeg a föld s a pallók.
Ez nem más mint a hunok, vad fergeteges serege,
A nyeregkápákba tüzött harci kelevézek erdeje.
Ez egy térdeket remegtetö fergeteges, sötét, vad sereg,
Sáros nyergekben ülve, rémítöen csillognak a fegyverek.
Fönn az elvadúlt arcú, megdöntött derekú marcona vitézek,
Sebhelyes testükön feszülö inú, izmos, félelmetes lények.
Tombolón zuhogó vad esöben hallik rémítö ordításuk,
Mindegyre csak nö megszámlálhatatlan sokaságuk.
Csak nö, nö, egyre csak növekszik e hontalan tömeg,
Kiknek bölcsöjük volt és temetöjük lesz a nyereg.
Végre, végre itt van, az utolsó is megérkezett,
Mint egy vad bömbölö állatcsorda mely eleresztetett.
Legázólva minden, mindent mely csak útjukba esett,
Nyomukba csak a fekete sárba taposott erö, mely vezet.
Leszállt az alkony, a mezön vadúl süvítö szél,
A leégett falu pernyéjét messzire hordta a szél.
Nincs ki ellent álljon, mikor e félelmetes sereg kél,
Lassan halványuló parázs mellett a félelem dala kél.
Óh ments meg Uram minket a hunok nyilaitól!
1999. február
A BESZÉLÖ FAHUSZÀR
Jász népmese nyomán,
feldolgozta: Riester Árpád.
Vers a Beszélö Fahuszárról
Vágtat a Tejúton, szilaj méneken a csapat,
A Puszta régi vitézeinek verhetetlen hada az.
S ím kiválik egy, lelép a Csillagösvényröl,
Az élet vizét hozza, ... Magor Napistentöl.
Beteg gyermek várja, a Puszta kicsi fia,
Lelkében a kérdés; hol marad ez a katona?
Végre megérkezik, a gyermek sikolt és így kiált:
Szülém! Itt jön, itt van, a Beszélö Fahuszár
Hogyan is kezdödött?
Mint minden mese, ez is úgy kezdödik, hogy ......“egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyeken is túl“ ......csakhogy, mi tudjuk hol vannak az „üveghegyek“, azok a csodálatos bércek a Kárpátok bércei, ahol az Iszter (a Duna) tündérkirály élt királynéjával a szöke Tiszával és gyermekeivel, -akiket most hosszú lenne felsorolni- az Ipoly tündérleánytól egészen a Maros tündérfiúig. Ott hancúroztak, csobogtak, locsogtak, ricsajoztak ök pajkosan, vidáman a kisebbik Pusztán, a dombos Dunaháton és az ezen túllévö szép vadvirágos pázsiton, hol számos és megannyi állat élt valaha. Ez a Tündérkert Magor Napisten, a Napkirály féltve örzött kertje volt. Ez amit megkímélt a vízözöntöl, itt minden ösállapotban várta a Napkirály gyermekeit, a Puszta fiait.
* * *
A jel már megérkezett a Meotist partján élö Puszta Fiaihoz.
-Nem értem! Nem értem! Hangzik Keve kapitány érces hangja, Torda az öreg táltos felé. Hiszen Atilla még gyermek és ö a kiválasztott és a Napkirály mégis üzent, hogy indúlnunk kell?
-Igen Keve. Válaszolta Torda az öreg táltos. A küldetés, a feladat rád vár, te mint Isten Ostorának Atillának nagybátyja rád vár a küldetés, a Hun nép felvezetése a Világ Rámájának Aranyos Szegletábe, a Kárpátmedencébe, hogy mire Atilla uralkodni kezd már birtokolnunk kell Öseink Földjét, hogy az Ostort ki lehessen bontani.
-Küldetés. Mondja Keve. Akkor az én idöm is addig tart, míg e küldetés beteljesedik.
* * *
Bizony addig tartott. Keve hunok dicsö kapitánya midön Akvinqumnál az éjszaka leple alatt börtömlökön úsztatva átkelt az Iszter gyöngyözö habjaim és elfoglalták Hunor által emelt Ös-Budavárát meghalt. Hátúlról érte egy gyilkos nyílvesszö. Mire a Napkárály képé megcsillant az Iszter vizén, ezernyi hun vitéz torkából hangzott fel a kiáltás: Hol vagy Keve Apánk, hol vagy dicsö Keve kapitány? A Nap orcájából kifakadó meröleges sugár arra a helyre világított, ahol holtan feküdt a hös Keve kapitány. Temetése egyszerü, ám mégis pompás és nagyszerü volt. Minden hun vitéz egy süveg földet hozott e szép ország minden tájáról a hös Keve sírhalmára, a mai Új-Budavára helyén elterülö síkságra. Így emelkedett az új dunaparti Várhegy, hová is épült a mai Budavára. Ezt hívták Keve-Házának. Számos hun vitéznek lön ez temetkezési helye az idök folyamán.
A beteg királyfi.
Nagyot ugrunk az idöben. Atilla kibontott Ostorát Európa rettegte már. A Turul mellé ezidöre már a Fehér Szarvas is beköltözött Ös-Budavárába. A Fehér Szarvas Réka királyasszony címerállata. Réka ösi hun fejedelmi család utolsó aranyágacskája.
Atilla sátrában vagyunk a pilisi erdök szélén a félelmetes hun sereg nyári táborában.
Nagy volt Atilla öröme, hiszen nemrég talált rá egy pásztorfiú Isten Kardjára. Ez a végsö jel volt Atilla küldetésére, az Ostor teljes kibontására.
-Királyom! Szólalt meg a belépö Csege, rossz hírt hozok; Réka királyasszony szépséges homlokát sötét felhök borítják, melyek eltakarják az ö szemeiben fészketrakó boldogság dalos madarait. Szívébe mélységes szomorúság költözött. Kicsi fia a Te Szemedfénye, Csaba beteg. Lázas, félrebeszél, a táltosok tehetetlenek. A királyasszony csak a te engedelmedet várja ahhoz, hogy idegen bölcsek megvizsgálhassák a kis királyfit.
Atilla összevonta szemöldökét és vadúl belemarkolt a levegöbe.
-Ezt nem engedheti meg a mi urunk Magor Napisten, hiszen a gyermek születésekor égi jelet kaptam Töle, hogy a hatalmas hun nemzet egykor majd néki köszönheti létét, a zord idök elmúltával túlélését. Csege itt maradsz a táborban -rendelkezett Atilla-, átvezed a hadak irányítását, a hadgyakorlat tovább folytatódik. Azzal felpattant a mindig felnyergelt szárnyas paripájára és náhány testör kiséretében elvágtatott Ös-Budavár irányába.
* * *
Réka királyasszony kilépett Csaba királyfi ágyasterméböl.
-Elaludt. ... Szakadt fel melle mélyéböl a sóhaly, Hívjátok Tordát, tudnom kell míly jelt kapott, miért fordította el tölem Lángoló Arcát a Napkirály és hol marad másik arca a Szélkirály.
Atilla lép be szótlanúl, rögtön utána Torda a vén táltos.
-Nos hát, hívjatok idegen bölcseket. Szólalt meg Atilla. Te meg öreg Torda ne neheztelj, nem tudni Urunk miként rendelkezett. Tudom benned Babilon Bölcseinek Östáltos Szelleme ég, de legyél jelen a vizsgálatoknál.
Torda meghajtotta magát és a háttérbe lápett.
A zoltánok szétszágúldoztak, a parancs ki volt adva.
A Panon Birodalom minden részéböl összesereglettek a bölcsek és mágusok. Hossszan vizsgálták a beteg királyfit, összesúgtak, tanakodtak,
elgondolkodtak, de segíteni ök sem tudtak, majd megkapván jutalmukat távoztak. Végül Torda és Réka a beteg királyfival magukra maradtak.
-Én elutazom az Ös-Bálványos-Föhöz, áldozatot muatatok be a Hadak Urának. Mondta Torda, azzal eltávozott.
Réka királyasszony pedig bement beteg kisfiához és kedvencének az ágyaszélére ült, miközben udvartartását aznapra elbocsájtá.
Csaba csendesen aludott, alvás közben homloka kisímúlt, de orcáin ott égtek a
láz rózsái.
* * *
Torda meggyújtotta a Napisten egyszrü természetalkotta köoltárán az Áldozati Tüzet. A Lángoló Isten rövid idöre a földre érkezett. Szikrái mint megannyi tüzvirág az ég felé szálltak, füstje halványan tört az ég felé. Az Ég elfogadta a jeladást, mikoron már a szép fehér ló mája sercegni kezdett az izzó zsarátnokon Torda elrévült, Babilon Ösi Szellemei szállták meg lelkét.
* * *
Réka királyasszony csendben figyelte alvó kisfiát akinek arca egyszerre csak elváltozott és álmában beszélni kezdett:
-Hopp, hopp, hol van a kardom, -mondta- hol van kicsi ponym? Hívnak, hisz bajba jutott a Beszélö Fahuszár. Hozzám indúlt, hogy játszon vélem, de útközben baj érte.
Réka csendesen megsimogatta Csaba orcáját, föléhajolt és lágyan suttogta:
-Pici fiam, szememfénye, mit kérsz, mit adjak?
- Anya! Segíts! Hozd el nékem a Beszélö Fahuszárt. Sikított fel Csaba.
* * *
Ismét Torda lép be.
-Királynöm, beszélnem kell véled. Kérlek halgass meg.
-Mond jó öreg Torda, mond mit üzent számodra Nimród a kisebbik Hadak Ura?
-Magor Napisten már elküldte a Csillagösvény egyik harcosát, a Beszélö Fahuszárt hozzád az Élet Vizével, aki meg is érkezett Földünkre. Útközben azonban a Lidérc eltéritette. Sötét gonosz felhö képében a Nagymedve csillag elé húzódott, így a Csillagvár fényei nem tudták beragyogni az utat és mire a Szélkirály a felhöt tovafújta már eltévedt. Így csak egy helyen lehet; a Lidérc földalatti birodalmában, fogva tartva, onnan pedig csak az asszonyi furfang, az Anyai Szív mely kihozhatja. Készülj kírályném a feladat rád vár. Utadról senki sem tudhat, még Atilla sem. Eridj Ös-Budavár legfelsö toronyszobájába, hol az már ösöm szelleme vár reád. Eridj és beszélj vele. Nem félsz királynöm, mert félned nem szabad!
Réka elindúlt felfelé a keskeny grádicson. Már ez az út is félelmetes volt. Az egyetlen fáklya fényétöl felriadt denevérek csaptak a királyasszony arcába. A fészkéböl felvert bagoly huhogta a vészjóslóan a félelmetes halál dalát. Réka megremegett. Mire felért a legmagasabb torony legfelsö szobájába erötlenül rogyott le az ott lévö karosszékbe és a kimerültségtöl, a sok-sok álmatlan éjszakától nyomban mály álomba merült.
Réka királyasszony álma.
Menj! Szólott -a Csillagvárban- a kisebbik Hadúr a Szélkirályhoz. Vedd szárnyaidra Álom Tündért és ereszkedj vele bársonyosan a királyasszony szemeire. Szépmezök Szárnya és Jószél Fúvása a segítségedre lesznek. A Szélkirály lágyan megbillentette magát és az Álom Tündér bársonyos nesszel ereszkedett a királyasszony csukott szemeire, behatolva annak tudatába elmondta a Csillagvár Urának üzenetét.
A Beszélö Fahuszárt keresed? Az bizony a Földalatti Birodalomban van, Lidérc fogságában. Nekünk égieknek a hatalmunk nem ér el odéig. Az a nép lakja, mely ellopta hatalmunk egyrészét és azzal a Teremtésünk Történetét kisajátította magának és mindezt levitte az alsó világba. Ettöl dermed már régóta minden évben a Földanya. Ez még Babilonban kezdödött és Egyiptomban fejezödött be. Mig mi fogyunk, lakóinak száma egyre nö
az általuk befogadottakkal, kik nem váltak méltóvá, hogy Magor Napisten Gyermekeivé váljanak. Ott vannak még áruló véreink mely nékünk százszorosan fájdalmas. Neked csak annyit tudunk segíteni, hogy az utat megmutatjuk, de ettöl nagyobb segítség lesz számodra az Anyai Szív és a Földanya remegö útmutatása. Jol figyelj hát! Mindíg a szívedre hallgass. Ha kételyek támadnak benned; hívd elö az Anyai Szeretetet, idézd fel beteg gyermeked arcát. Az út az Iszter legmélyebb és legnagyobb örvényén át
vezet az alsó világba. Utadról senkinek sem szabad tudnia, ezt jól jegyezd meg és mégvalami; sok-sok hamis Beszélö Fahuszárral találkozól majd, ez mind-mind a Lidérc álorcája, ezek közül neked kell majd kiválasztanod az Igazit, de ha elvéted az számodra végzetes lesz. Gyermeked meghal és te örök idökre szolgálója leszel Lidércnek, a Beszélö Fahuszár pedig örökre elvész az Élet Vizével együtt. Én bízom benned! Indúlj!
Réka királyasszony útja.
Réka királyasszony mikoron felébredt elgondolkodott, levetette szép ruháit, rongyokat húzott magára és az ott lévö érctükörbe tekintve látta amint arca eltorzúl, rúttá válik. Úgy érezte, hogy Lidérc ott áll mellette. Kinyitotta a toronyszoba ablakát, lenézett a mélyben örvénylö Iszterre és megborzongott. Ki tudja látja -e még gyermekét, azokat akiket szeret, Atillát? Az örvény csalogatóan és mégis elborzasztóan hívta. Ugorj! Vélte hallani a hangot. Mire vársz! Ne tétovázz! Az elsö hang lágy, de mégis érces volt. Ez Babilón Ös-Szellemének hangja, míg a másik viszont gúnyos kacajba torzúlt. Ez Lidérc hangja volt.
Az Iszter habzó tükrén a Napkirálytól ellopott lángok cikáztak halvány-kéken és -e lidérztüz a hamis örvényt világítván meg, nem azt mely az alsó világba vezet -hanem azt amely a pusztulásba-, oda hivogatván a királynöt.
-A Holdanya eltakarva Lidérc sötét fellege által, hogy találom meg az igazit? Sóhajtva kétdé önmagától RékaA legnagyobb, a legmélyebb ! csengett fülében az álombeli hang.- Jaj ha elvétem az ugrást! Kiáltotta fel és ugrott.
A Lidérc taszította meg. Ám ahelyett, hogy egyenesen a halál örvényébe, a hamis örvénybe zuhant volna, hová Lidérc taszítása küldte, érezte, hogy a Szélkirály a szárnyaira veszi és lágyan röpíti az igazi örvény felé. Egy villanás hasította ketté az eget és a Lidérc gúnyos kacaja.
-Nem baj Szélkirály, az Alsó Birodalomba nem követheted, ott már én vagyok az úr, ott nem tudsz a segíségére lenni, hatalmad itt véget ért, ott nékem teljes hatalmam van. Jól jegyezd meg: A játszma még nem ért véget! És mégegyszer gunyosan felkacagott.
Kacagása nyomán; föld repedezett, fák hasadoztak, falak töredeztek. Az elhagyott toronyszoba ablakából is hatalmas ködarab vált le, nagyot csobbanva az Iszter vizében.
Réka királyasszony még egyszer látta a földi világot a hatalmas villám fényénél mielött még végleg alámarült volna. Mellette csobban a leválott ködarab, hogy nem ráesett ez a Szélkirály gyermekének Jószél Fúvásának köszönhetö. A legmélyebb és legnagyobb örvénybe zuhant, oda ahová a Székirály repítette, majd eszméletét veszítve nyílegyenesen zuhant, zuhant vizet hasítva az örvénylö Iszter feneke felé. Amikor talpa az Iszter fenekét érintette a Földanya szétnyílt, megnyitván számára az utat az alsó világ felé.
Ki tudja meddig feküdt az alélt királynö az Alsó Birodalom kapujában, Lidérc gyönyörüségére eszméletlenül. Lidérc sokáig nézte kezét dörzsölve és már látta maga elött Réka királyasszonyt megalázva, mint az ö örök szolgálólánya. Ám egyszercsak magához térvén, szemét felnyitotta.
Tudta hol van és a halványan derengö fényben, mely még a felsö világból hatódott alá, bátran lépett be oda, ahová már a felsö világ egyetlen sugara sem hatolhatott be.
Az Isteni Tanács.
Az Isteni Tanács összeült. Magor Napisten vezette a szót:
-Már az mégiscsak felháborító, hogy az én örök idöktöl való hatalmam ellenében így merjen dacolni és meg nem szünni rosszat cselekedni.
A Csillagvár ura, az öreg és mégis daliás szálfatermetü Nimród, a kisebbik Hadúr szólalt meg:
-Hogyan tudnánk leányunknak Rékának, a Szarvasanyának a segítségére lenni? Ne hagyjuk magára. Talán a félig földi, félig égi Tüzkirály Kovács tudna segíteni, ha pörölyével a földet átfogó hatalmas abroncsot meglazítja, akkor a Földanya képes egy kissé repedezni és így a felsö világból lejuthat valami, ami a királynö segítségére lehet.
-Igen. Szólt a Szélkirály; én meg segítek befújni azt, ha az Álom Tündér odakészíti a beteg királyfi arcát, a Gondolat Tündér pedig Jó Gondolatait, melyek az Égi Gondviselésböl táplálkoznak.
-Mi vállaljuk! Csendült egyszerre a két tündér szava.
Ekkor a Tüzkirály Kovács - ki az Isteni Kardot, Atilla kardját kovácsolta- felállt, megragadta hatalmas Pörölyét és rávert a Föld Abroncsára az egyenlítöre. Szikrázott az, a Pöröly mázsás csapásai alatt. Ütései nyomán bércek sülyedtek le, hegyek szökkentek a magasba, tüzhányók okádták Lidérc által kotyvasztott büzös, félelmetes anyagaigat, az összegyült lávát. A föld számtalan helyen megrepedezett, ezek nyomai mind a maig láthatóak.
A két tündér pedig elindúlt, hogy a repedések, -melyek az alsó világig hatolnak- szájához készítsék sugallataikat. A Szélkirály is felkészült útjára.
Lidérc birodalmában.
Réka királyasszony elindúlt hát a Lidérc Földalatti Birodalmában. Az Ármány, Lidérc kisebbik testvére rögtön a nyomába szegödött és sugallni kezdte a rossz gondolatokat.
-Minek jöttél?! Itt elveszel! A hitüket elhagyó áruló lelkek csak rád várnak, bosszút lihegnek. Atilla végeztette ki öket.
Ekkor a Szélkirály felfújta magát és az egyik hasadékon át lefújta a beteg királyfi lázrózsás arcát, mire a királyné félelme alábhagyott.
Sötét szük folyosón haladt végig. Az Ármány mindenütt elötte haladt, különféle halovány fényben derengö rémképek alakjában, melyek a szinte alig
járható folyosó sziklái által csipkézett kiszögeléseiböl tüntek elö, rémséges képeket festve a királyné szemei elé. Távolban zöldes fény derengett, kénköves büz szaga érzödött, halk tompa félelmetes puffanásokkal telítették az alagút kiálló szírtjeit, melyekröl egyre halkulva, majd ismét felerösödve félelmetesen verödtek vissza. Végre elérte az alagút végét, honnan egy tágas, de szuroksötét csarnokba jutott, melynek se széle, se hossza.
-Most merre? Kérdezte önmagától tanácstalanúl, tépelödve.
A Szélkirály ujabb jelet küldött alá, miben Jószél Fúvása is derekasan kivette részét. Ismét kicsi fia képét. Réka megindúlt abba az irányba, a szuroksötét éjszakánál is mélységesebb sötétben. A kép egyszercsak eltünt, Lidérc bübályos, garabanciás fuvallata nyomán, ám a királynénak helyén volt
az esze és az irányt tartotta. Mikor érezte, hogy falnak ütközik, Lidérc velötrázó kacajt hallatott. Eltévedtél! Eltávedtél! Zengett vízhangként a fülében, elöször élesen, majd egyre gyengülöen. Eridj tovább. Hangzott a Gondolat Tündér suttogóan bársonyos hangja és a feszülten figyelö Földanya széttárta ölét, a királyné pedig beléphetett a Harmadik Próba csarnokába.
A Beszálö Fahuszár.
Itt minden fényárban úszott, a fény szinte bántóan, bénítóan vakító volt. Ám ez nem a fenti világ jótevö, meleget és szeretetet árasztó isteni fényei voltak, ezek hideg, a gonosz anyagok keveredéseinek kisülései, a gyilkos gázok fényei valának.
Réka körülnézett, a fal telis-tele volt felaggatott kalitkákkal és mindegyik kalitkában kicsinyre varázsolva egy-egy fahuszár állt, némán beszélni nemtúdóan. A királyné tudta, hogy közülük csak egy az igazi, a többi hamiskép, a Lidérc álképei és ha most rosszúl választ, hát akkor mindennek vége. Elveszett ö is a fahuszár is és kicsiny fia is. Hogy választását megnehezítse Lidérc és Ármány, szemet gyönyörködtetö, szinte vakító fénysugarak alakjában cikázott villózott a királyné szemei elött, szinte, majd megvakítván öt, számítván arra, hogy így majd találomra nyúl az egyik kalitkához.
Ide már nem tudta leküldeni fuvallatát a Szélkirály, nem tudta leküldeni tündérei képét, hiába próbálkozott. A gyémántfalakon megtört a leküldött gyenge sugár és hamisképpé változott. De a Gondolat ott zúgott az agyában, igen a Gondolat Tündér mégis utat talált. A Gondolat, hogy meg kell mentenie beteg kisfiát. Az Anyi Szeretet testet öltött. Halvány-sötét árnyék vetödött az egyik kalitkára, melyet az Anyai Szeretet váltott ki Réka gondolatai nyomán.
-Ö az! Sikoltott fel örömében Réka. Majd habozás nélkül megragadta a kalitkát.
Lidérc toppantott dühében, a Földanya megremegett. A csarnok nagyot csendült és Réka fenn találta magát a felsö világban, a pilisi erdök mélyén, kezében a kalitkával, benne a Beszélö Fahuszárral, aki a szabad levegöt érezvén tüdejét teleszivva rögtön megszólalt:
-Hopp! Hopp! Mondta és kezében megcsillant a szép veretes kulacs a Turul
képével, benne az Élet Vizével. Hely pedig de fájt erre Lidércnek a foga, ennek az Égi Víznek egyetlen cseppjével életre kelthette volna halott birodalmát, ám nem ismerte a kulacs zárjának fortélyát, de ha ismerte is volna, még akkor is számolnia kellett a fahuszár Delejes Égi Kardjának élével és annak hegyével.
Közben az égböl a kulacson lévö kép eredetije ereszkedett alá. Igen az égi madár, a Napisten küldötje, a Turul. Ö vezette, oltalmazta, táplálta napokon keresztül Réka királyasszonyt, mignem a távolból feltünt az Iszter és partján Ös-Budavár csipkés tornyai és az öt körülvevö erös falak.
Gyász Atilla udvarában.
Immáron kerek egy esztendeje, hogy Réka királyasszony eltünt. Atilla nem tudta és nem is akarta elhinni, hogy Réka az öngyilkosságot választotta, hiszen szerette öt és tudta, hogy viszontszeretik. Esküvöjük, nászuk a kölcsönös szerelmen és a kölcsönös kiválasztáson alapúlt. Szerelmük évek múltán sem halványodott, csak egyre erösebbé vált, szerelmük gyümölcsöt is hozott a kedves, szép Csabát. Nem! Ö nem hagyhat itt így engemet és föleg
nem beteg fiát, bár a jelek kétségtelenek; a levetett ruhák, szépen rendbe rakva a torony legfelsöbb szobájában, egyszóval mind-mind, minden jel az öngyilkosság mellett szólt. Az Ármány pedig szüntelenül ott ármánykodott körülötte, beleültetve magát Atilla gondolataiba. Egyedül talán csak Torda a vén táltos tudta, vagy csak sejtette az igazat, Réka királyasszony küldetését és bizonyos jelekböl annak útját. A Szélkirály állandóan susogott fülébe lágy hajnali szellö képében, de az öreg táltosnak, titkát nem volt szabad elárúlnia, száját a hétpescétes titkok lakata örizte.
* * *
A baj bekövetkezett, Csaba királyfi a legkisebb, a legjobb, a legnemesebb, apja Jövöbe Vetett Hite, az ország szemefénye egy borongós délutánon lehunyta szemeit és ki sem nyitotta többé. Ott feküdt kicsiny ravatalán, a Hadúr Oltára elött. A nemzet nagyjai tisztelegtek sorra koporsójának üvegfedele fölött. A hun vitézek arcukat megvagdosták, lelkük csatornái megnyílottak és orcáikon patakozva keveredett a sós vér a sós könnyel, torz és fálydalmas csíkokat festve azokon.
* * *
Mikoron Atilla egyedül maradt Ös-Budavár vértöl itatott belsö udvarán, tovább virrasztott, örködött kicsi fia teteme mellett, várván, hogy a Lángoló Isten utolsó sugaraival végigsimítsa a kis holttest orcáját, egyszerre csak hangos zaj veri fel az áhítattal átitatott néma halotti csendet.
-Ki ez?! Mi ez?! Csattant fel Atilla hangja. Ki mer gyászomban engem és a lanyugvó Nap pirral elöntött orcáját, mely már a halott kisfiam orcáján pihen, megzavarni! Az áhitat csendjét elkergetni! Azzal intett szemével egyik testörének, hogy nézze meg mi törtérnik odakünn.
-Királyom! Szólt a visszatérö testör. Egy öreg koldúsasszony akar mindenáron bebocsájtást nyerni színed elé. Merjem -é mondani? Különös, de azt állítja magáról, hogy ö Réka királyasszony. Nyilván a nemzet gyásza
az, mely ennyire eszét vevé. Kérlek ne bántsd, hisz oly esendö. Vendégeljük meg és bocsájtsuk útjára, hiszen napnyugtakor a Keve-Házán nyitott üreg bezárúl.
-Engedd színem elé. Rendelkezett Atilla. Legyen hát jelen aki ennyire mélyen velem érez.
A visszatért királyasszony.
Réka belépett, -mert hisz ö volt a koldúsasszony, ö mégpedig eltorzúlt alakban élve, de erröl megfeledkezve- széttért karokkal repült az öAtillája felé. Atilla azonban csak állt, állt, szótlanúl, erösen elcsodálkozva -oldalán az Isten Kardjával- a koldúsasszony szavain. Ott állt ö, a Világ Pörölye, Isten Ostora, porig súlytva, de szemében még akkor is félelmetes tüz égett, a Napkirály, a Lángoló Isten Tüze, mutatván, hogy jaj annak akire csak egy kis szikra is rápattan ebböl a félelmetes tüzböl.
-Atilla! Hitvesem! Kedvesem! Kicsiny gyermekünk apja! Hát így fogadsz?
-Nem tudom ki vagy. Szólalt meg Atilla, de látom, hogy fájdalmad mély, mely eszedet vette, az egekig ér. Jer hát és gyászólj, könnyezz vélem.
A királyné semmit sem szólt, hanem a koporsóhoz lépett, annak üvegtetejére helyezte a Beszélö Fahuszárt, aki szikrázó Égi Kardjával megrepesztette a koporsó üvegtetejét és a Turulos Kulacsból néhány csepp életvizet cseppentett a halott királyfi orcájára, miközben adafönn az Ég Madara a Turul keringett, egyre kisebb köröket írva, majd leszállt Csaba koporsójának tetejére.
* * *
Az Élet Vizének cseppeitöl Csaba orcáját az élet pírja futotta be, szemét kinyitotta és megszólalt:
Szülém! Itt van! Itt van a Beszélö Fahuszár.
Ebben a pillanatnan a Felsö Világ nagyot csendült és a Szélkirály lágy fuvallat alakjában aláereszkedve hozta a Napkirály Aranyos Orcájának egy
sugárnyalábját, melytöl Réka ismét igazi szépségében ragyogott, ahogy a Napkirály sugara az orcáját megérintette.
A fahuszáron üllö átok is megszünt, újból a Puszta Régi Harcosává vált, Atilla pedig boldogan szorította keblére családját, észre sem véve, hogy közben a Turul, hátán a fahuszárral ismét a Tejútra emelkedett és onnan nézte boldogan fiait, a hun nemzetet. A fahuszár pedig meg-meg látogatta a Puszta Fiait, kezében az Élet Vizável, valahányszór a Csillagösvényröl lepillantva, egy-egy beteg gyermeket látott.
Tanúság.
Szolgáljon néktek, kik e mesét hallgattátok tanúságúl, legyen elöttetek mindenkor a mindent legyözö Anyai Szeretet és ne feledjétek, hogy a Lidérc és testvére az Ármány ma is ott él közöttetek. Ök ketten túlélték -e történetet és napjainkban is különbözö alakokat öltve kisértenek benneteket a rosszra, a nemzet elárúlására. Jól gondoljátok meg mit tesztek a Nemzet ellen, Véretek ellen, akarva, vagy akaratlanúl. Legyetek mindég méltóak és büszkék arra -bármíly nehéz is- és soha ne feledjétek, hogy a Puszta Népe, Magor Napisten gyermekei vagytok.
Befejezés.
Hogyan is fejezzem be? Itt a vége fuss el véle, vagy talán úgy; aki nem hiszi járjon utána, inkább így; a mese nem mindíg mese.
* * *
Édesanyámtól hallottam ezt a mesét, még igen kicsiny süvölvény koromban. Ö jászleány volt. A Tiszahát jászvidékéröl származott. Bölcsöje ott ringott ahol a kicsiny Tarna tündérfiú bátyjával a Zagyvával ölelkezik. Alattyán falu füzes partjánál. Betegágyam szélén ülve mesélte szülém és azóta is itt
cseng a fülemben. Im most átnyújtom kislányomnak, teljen véle öröme és kérem, hogy ö is adja tovább gyermekének, Nagyanyja az én szeretett Édesanyám emlékére, ki még most is itt él közöttünk, noha már annyi éve nem lehet velünk, kívánva, hogyha betegség szállná meg valamelyüket legyen vendégük az Élet Vizével érkezö Beszélö Fahuszár.
Sok-sok szeretettel, Stuttgartban -a számüzetésben-, az 1999. év június havának 16. napján.
Édesapád (Riester Árpád)
1 megjegyzés:
Thanks for the erdekes informacio
Megjegyzés küldése