ÚTINAPLÓ
KÖRÖSI-CSOMA SÁNDOR
NYOMÁBAN,
avagy; ne feledkezzetek meg Tibetröl!
KészÍtette: Riester Árpád
Elhangzott 2003. április 28.-án ismeretterjesztö
elöadásként, Stuttgart neugereut-i könyvtár
termében, német és magyar nyelven.
ELÖSZÓ,
Gelong Jampa Yöntan német származású tibeti szerzetes egész Európát átszelö gyalogos zarándoklata során Budapestet is útjába ejtette. A buddhista szerzetes március 10.-én a tibeti felkelés évfordulóján indult el Hannoverböl és utazása során Európa számos városában hívta fel a figyelmet a tibeti nép szabadságtörekvéseire. Budapesten sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy szükségük van a Tibetieknek Európa támogatására. A messziröl érkezett vendég megilletödötten nézte, a muzeumkertben, a tibetológia atyjaként tisztelt Körösi-Csoma Sándor impozáns szobrát. A vendég tudta, hogy az Ázsia-vándor tudós az elsö tibeti szótár alkotója sokat tett, hogy a müvelt világ megismerje a titokzatos Tibet kultúráját. Gelong Jampa Yöntan meghatottan kötötte fel a nagy tudós szobrára a Dalai Lámától kapott és megáldott sznes szalagfonatot. Elmondta, hogy a tibeti nép nagyon kemány megpróbáltatáson ment keresztül. 1959-ben a felkelés vérbefojtása után több tízezren kényszerültek elhagyni hazájukat.
Gelong Jampa Yöntan elmondta, hogy úgy gondol vissza Magyarországra, mint arra a földre ahol a tibetisztika megalapítója, Körösi Csoma Sándor által a Tibet név nem pusztán egy földrajzi fogalom, majd folytatta tovább útját tovább Ausztriába és Olaszországba.
Az elöszónál felhasználtam dr. Kubassek János „ÉRDI ÉVKÖNYVét 2002”.
I.
Ki volt Körösi-Csoma Sándor?
Mint tudjuk Körösi Csoma Sándor a nagy Ázsia kutató szinte mindenkit megelözve járt Tibetben, azzal a céllal, hogy felkutassa a tibeti nyelvet, kultúrát, vallást és irodalmat.
Mielött még ténylegesen a nyomába erednénk, érdekes úrját feltárnánk, elöbb egy kissé ismerkedjünk meg személyével, majd egy kissé tekintsünk bele Tibet történetébe.
1784-ben született Háromszéken Erdélyben. Ifjú korában állandóan a szülöföld környékével ismerkedve járta be Máramaros csodálatos bérceit. Kora földrajztudósait messze megelözve választották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, valamint számos földrajzi társaság levelezö tagjává. A nagyenyedi protestáns gumnázium után a Göttingeni egyetem hallgatója lett. Több európai egyetemen oriantalisztikát tanúlt, 17 nyelven beszélt. 1819-ben 35 éves korán túl indult el élete nagy útjára, melyröl nem tért vissza hazájába. Munkája háromnegyedénél a halál, viszonylag fiatalon elragadta. Örök álmát Tibet határán Dardzsilingben, egy vörös márvány obeliszk alatt alussza. Az úton nem ö volt az elsö és nem is az utolsó, de a legnagyobb sikert Tibet „meghódításában” ö érte el és mindenki más aki tibeti felfedezö útra indúl az ö nyomdokán halad.
Megalkotta a tibeti nyelv elsö szótárát, feltárta és leírta rendszerbe alkotva a gramatikáját, feldolgozta a vallási kultúráját és irodalmát.
Az indiai szubkontinens botanikai és zoológiai feltárásán fáradozó Viktor Jackucmond a jeles francia természettudós meglátogatta a Himalájában fekvö Kanamban és leveleiben, valamint naplójában részletesen beszámol találkozásáról és az együtt töltött napokrók. Életének apróbb reszleteiröl más utazók,
kortársaik feljegyzéseiböl merítünk. Elöbb azonban próbáljuk elképzelni egy ilyen utazást a XVIII. században, Ázsiában, üres zsebbel, gyalog, amikor Európaban is sok esetben az utazó szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik.
II.
Néhány szó Tibet történetéröl.
A VI. század közepén élte Tibet fénykorát. Az egyetlen olyan ország, mely egyenrangú hatalomként élte mindennapi életét a négy óriási birodalom mellett mint példáúl Kína, avagy a korai belsö-ázsiai türk birodalom. A VII. század közepére már nagyhatalmi súlya volt az ó-tibeti birodalomnak, melytöl még az arabok is óvakodtak.
Erröl tanúskodik az „Altin-Köl-i felirat”. A Nádasdy levéltár egy okmányába fordúl elö a „tibet” névszó mint szövetnév 1556-ban. A tibeti birodalom fokozatosan sorvad, de kultúrájában mindvégig nagyhatalom marad. Területi integritását a magas hegyek elérhetetlen bércei örzik. Egy katonai offenziva még napjainkban is számos akadályba ütközik.
1951-ben a kinai hadsereg hegyi vadászai elözönlötték Tibetet. A minegy jelképes 150 föböl álló, könnyü löfegyverekkel felszerelt, tüzérség nélküli tibeti hadsereg a láma parancsára letette a fegyvert. A XIV. Tibeti Láma indiába emigrált, azóta ott él.
III.
Mi hajtja Tibetbe szakadatlan a magyar kutatókat?
Mi ez a különös érdeklödés Belsö-Ázsiai azaz Tibet iránt?
Minden nép szeretné tudni származása titkát, hosszú vándorútját a mai hazába, így a magyar nép is. Már 1235-ben Juliánus barát is elindúlt keletre megkeresni az
öshazát, Magna-Hungariát. 1237-ben Rómában a Szent Széknél is jelentést tett útjáról. Ö meg is találta a magyarokat, de nem az ó-hazában, hanem jóval idébb a mai türkisztán vidékén. Ök elmondták Juliánus barátnak, hogy menekülöben vannak a mongol áradat elöl, a tibeti fensík közeléböl kiindúlva. Második Útja alkalmával már nem találta meg öket és Tibet a mongol „Arany-Horda” miatt szóba sem jöhetett.
1431-ben Jenö pápa magyar misszionáriusokat küldött Tibetbe, de céljukat ök sem érték el.
A XVI. században magyar jezsuiták utaznak, de a Volga vidékénél talált kislétszámú magyarságon kívül mást nem találnak, Tibetet pedig nem érik el. Johan Grauber mint német jezsuita, ki magyarországi rendházban élt és a magyar nyelvet kiválóan müvelte, 1662-ben Kinába utazott és Tibeten keresztül tért haza, sajnos útleírása elveszett.
Elsönek 1878-ban a Széchenyi-Expeditió eredt Körösi-Csoma Sándor nyomába. Az expeditió tagja Lóczy átkelt a Szikkim-Himalája 4423 méter magas hágóján. Dardzsilingbe utazott, hol ma is található Körösi-Csoma Sándor síremlék, hol sikerült megtalálni Körösi-Csoma Sándor életrajzi naplóját, onnan folytatva azt az utat, amit a halál félbeszakított.
IV.
Az úton.
Most pedig e némi kis elözetes (tudás) birtokában induljunk el -gyere velem te is kedves olvasó- a nagy födrajztudós, a buddha kiválasztottja, az egyszerü székely-magyar fiú, a háromszéki Körösi-Csoma Sándor nyomán.
Induljunk mi is gondolatban a nagy tibetologus szellemével együtt, éljük át mindennapjait dióhéjban, nélküle és mégis vele.
1819 novemberében a Tömösi-hágón lépett ki hazájából, melyet soha többé nem látott viszont. Ekkor már az anyanyelvén kívül a latin, az ó-görög, valamint a német, angol, francia, arab és a szerb-horvát nyelv birtokában volt. Kisázsián az egykori perzsa, a késöbbi török birodalom területén utazott keresztül, hol eltanúlta a török nyelvet. Alexandriában hajóra ült és Kisázsia parjain haladva végighajózta Homérosz Odüsszeász útvonalát. Sydon városában kitelelt, irány Jeruzsálam. Három és felhónapi nehéz utazás után végre igazi útjára indúlhatott; irány Ázsia. Nem oly egyszerü és veszélytelen azokban az idökben egy európai számára beutazni az iszlám ázsiai-arab világába. Az iszlám világ egyedül az öskeresztény örmény kereskedöket türte meg maguk között. Körösi-Csoma Sándor egy idö kaukázusi eltöltése után megtanúlt örményül, felöltötte az örmény kereskedök kék kaftzánját és egy karavánhoz csatlakozva elindúlt gyalog, keresztül a sivatagon. Irány Bagdad a kalifák földje, az egykori Harun al Rasid városába. Ott nem kis meglepetésére egy elszármazott magyar emberrel találkozott. Majd az afgán hegyek kösivataga következett, majd Perszsia fövárosa Teherán. Itt kitelelt. 1821 márciusában indúlt tovább. Meggyözödött arról, hogy külsö segítség, anyagi támogatás nélkül nem jut tovább, valamint hogy bele kell illeszkednie egy számára idegen világba. Beszerzett két útlevelet; egy angolt (késöbb majd elmondjuk miért) és egy török utiokmányt. A török útlevél tanúsága szerint ö Szkander molla bég. Molla jelentése hittudós, teologus. Teljes titulusa: „Molla Skander beg ez Mulk-i-Rum”.
Mesed városa következett, majd Bockara, innen Turkesztán, aztán fel a Tein-san hegységbe, majd a mongol sivatagba.
A feladat a következö: gondoljuk el, ha valaki Pekingböl kiindúlva, a fél földgömbön keresztül haladva akar
megkeresni egy kis falut valahol a Lappföld és Szcilia között, miközben az ázsiai háborúk nagy kerülökre késztetik. A terület akkora, hogy Európa készer elférne benne.
Ismét Kabul, az Afgán föváros következik, hol találkozik két francia tábornokkal, kikkel együtt utazik tovább Lahorba a még független indiai Pansab ország fövárosába. Kasmír Tibettel határos Ladák nevü kis országból indul tovább. Itt elkezdi tanúlni a tibeti nyelvet és itt ütközik a legnagyobb akadályba, melynek neve a pénz hiánya.
Egy Moorcrof nevü gazdag angol utazó, a Kelet-Indiai-Társaság tagja, céljai közé tartozik az angol kereskedelmi hegenomia kiterjesztése Tibetre, találkozva az angol expaozív politikával zsoldjába fogadja, ellátja pénzzel és ö végre nekiindúlhat vágyainak a titokzatos Tibetnek.
A buddhista papok féltékenyen örködtek szellemi és anyagi kincseiken, buddhizmusukon, zárt világukon, gyülöltek minden idegent, még azoktol is kiktöl nem kellett félniök, és távoltartották öket maguktól. S ime, Leh királyának ajánlására Zanszkár kis tibeti országának Zangla föfalu kolostora megnyitotta elötte kapuit.
Június 1.-én ért Leh-be, jelentkezett a föminiszternél és huszonöt nap múlva már bevonúlt kolostori cellájába. Egy teljes esztendöt és még négy hónapot töltött itt tanulással. A föminiszter egy külön tanítót szervezett be számára, egy tudós buddhista szerzetest: Szangje Puntszog lámát.
És feltárult elötte egy idegen és igen érdekes világ, a tibeti nyelv és ennek irodalma és kultúrája. Olyan müveket olvasott melyeket elötte még európai ember kezébe sem vehetett. Megismerkedett a budhizmus tibeti ágával a lámaizmussal. És ö tanúl, tamúl és beszél! Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy Tibet ország elsö európai szaktudósává lett. Tibet, ami tibeti nyelven „Badpal”.
Tápláléka; napi kevés rizs és a gyorsan elkészíthetö vaj-tea leves.
Sejtése beigazolódik. Tibet lakóságe egyrész mongoloid, de a felföld lakósága az öslakos turaniden faj egy behatárolt Himalája termékeny fensíkon. Ez a terület szük határai között a szanszkrit nyelv egyik agglutinátios változatát beszéli a kékes-szürkés szemü szökébe hajló barna hajú benszülöttek. Ez egy szük nyelvi-szigetnek számít, elsö irásos feljegyzéseik idöszámításunk utáni VII. századból való, ábécéje 30 kibontakozott alapbetüsorból áll.
Egy kis kitérö; mit is jelen az a nyelvészeti kifejezés agglutinátió: A névszók nagy hajlékonyságárol tanúskodva alakalmasak az alapszó további jelentések képzése hozzáilleszett rago, képzök és toldalékok alkalmazásával.
Nemsokára 40.000 tibeti szó jelentését tartalmazó szótárt állít össze, mindezt angol nyelvü magyarázattal, hiszen angol pénzen dolgozott.
Mit is jelenhet valójában az a bizonyos 40.000 szó!
Egy falusi ember szóhasználat ez idöben 3-500 szó, egy városi müvelt ember társalgási szóhasználata 3-4000 szó. A biblia ótestamentumi szókészlete 5642 szó és a nagy angol drámaíró Shakespear szókészlete 15.000 szó. Láthatjuk, hogy az összegyüjtött szavak kincse óriási.
Mindfen vágya, hogy Lhasszába a tibeti fövárosba jusson.
Útközben rátalál a Hun-za fejedelemségre. („za” országnak, földnek megfelelö jelentésü szó) Ez a kis ország a fehér hunok maradványa, mely 1967-ig önálló fejedelenségkénk funktionált, majd 1967-ben Kina és Afganisztán felosztotta egymás között.
Magyar hangzású helységnevekkel is találkozott: Csár, Gampa, Darcsa, Piripócs, ez utobbiban angol helyörség is volt. A Sznaszpó folyó partján feküdt Junar, avagy Juhar. Igen a folyóparti juharfák emléke itt felötlik.
1827-30 közt a zord hegyek közt élt egy lámakolostorban mint láma. Munkájával 1831 május 5.-én Calkuttába érkezett. A Bengáli Ázsiai Társaság palotájába ismét európai emberként élt és dolgozta fel a tibeti nyelvtant és irodalmat, valamint vallási kultúrát.
1832 december 26.-án elkészült a szótár a hozzátartózó nyelvtani könyvvel együtt.
1834 feruárában már ki van nyomtatva 500-500 példánban. Tibet szellemi kincsét a müvelt világ rajta keresztül ismerte meg.
A Magyar Tudományos Akadémia és az Ázsiai Társaság tagjává fogadta. Körösi-Csoma Sándor müve elöszavában magabiztosan beszél az új nyomokról, a magyar-szanszkrit kapcsolatokról és a buddhizmusról. Az indiai Bihar megyéröl és Kerca patakról és Indiai piros-fehér-zöld szinekröl. Tibetben a mongoloid fajon kívül öskakósként él szük himalájai fensíkon egy kevés turanid etnikum. A személynevekben is magyar szóegyezést talált.
1836 elején indult evezös bérkán fel északnak s el is ert a nagy hegyek aljába Titalja nevü helyre valamikor márciusban. Itt szanszkrit s egyéb vele rokon nyelvek tanulásával foglalkozot. Itt megint megszakított minden hivatalos érintkezést a hivatalos angolokkal s bennszülött módra egy benszülött kunyhójában élt könyveinek, tanulmányainak és a további útra való elökészületeinek.
Feltételezi, hogy Buddha szittya családból származott. Újabb cél: keresztül a tatár-kinai hegyeken irány Nepál.
Már öt éve él itt és összegyüjtött munkájával készül hezatérni 1841-ben.
Az 58 éves tudós elindúl utolsó útjára Dardzsilingbe (India).
1842 április 6.-án beszél utoljára hosszan értelmesen. Elmondja hogy Lhasszától és Kham tartománytól északkeletre Kina nyugati határán található az utolsó „magyar” folt. Ez egyezik egyezik az utolsó fehér-hun fejedelemség feltalálható helyével az 1967-ben megszünt Hun-za országgal.
1842 április 11.-én örökre elaludt. Négy szekrény irat maradt utána, melynek szinte majdnem egészében nyoma veszett.
Szobra az érdi Földrajzi Múzeum kertjén kívül a japán császári ház múzeumában is helyet kapott.
90 évvel halála után a tokiói egyetem föigazgatója (rektora) odajárúlt Buddha oltárához és az elöírt szertartás keretein belül kinyílvánította Köröcsi-Csoma Sándor szenté avatását. Ezzel bevonult a buddhista szentek soraiba szent Skander néven.
Köszönöm megtisztelö figyelmüket!
KÖRÖSI-CSOMA SÁNDOR
NYOMÁBAN,
avagy; ne feledkezzetek meg Tibetröl!
KészÍtette: Riester Árpád
Elhangzott 2003. április 28.-án ismeretterjesztö
elöadásként, Stuttgart neugereut-i könyvtár
termében, német és magyar nyelven.
ELÖSZÓ,
Gelong Jampa Yöntan német származású tibeti szerzetes egész Európát átszelö gyalogos zarándoklata során Budapestet is útjába ejtette. A buddhista szerzetes március 10.-én a tibeti felkelés évfordulóján indult el Hannoverböl és utazása során Európa számos városában hívta fel a figyelmet a tibeti nép szabadságtörekvéseire. Budapesten sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy szükségük van a Tibetieknek Európa támogatására. A messziröl érkezett vendég megilletödötten nézte, a muzeumkertben, a tibetológia atyjaként tisztelt Körösi-Csoma Sándor impozáns szobrát. A vendég tudta, hogy az Ázsia-vándor tudós az elsö tibeti szótár alkotója sokat tett, hogy a müvelt világ megismerje a titokzatos Tibet kultúráját. Gelong Jampa Yöntan meghatottan kötötte fel a nagy tudós szobrára a Dalai Lámától kapott és megáldott sznes szalagfonatot. Elmondta, hogy a tibeti nép nagyon kemány megpróbáltatáson ment keresztül. 1959-ben a felkelés vérbefojtása után több tízezren kényszerültek elhagyni hazájukat.
Gelong Jampa Yöntan elmondta, hogy úgy gondol vissza Magyarországra, mint arra a földre ahol a tibetisztika megalapítója, Körösi Csoma Sándor által a Tibet név nem pusztán egy földrajzi fogalom, majd folytatta tovább útját tovább Ausztriába és Olaszországba.
Az elöszónál felhasználtam dr. Kubassek János „ÉRDI ÉVKÖNYVét 2002”.
I.
Ki volt Körösi-Csoma Sándor?
Mint tudjuk Körösi Csoma Sándor a nagy Ázsia kutató szinte mindenkit megelözve járt Tibetben, azzal a céllal, hogy felkutassa a tibeti nyelvet, kultúrát, vallást és irodalmat.
Mielött még ténylegesen a nyomába erednénk, érdekes úrját feltárnánk, elöbb egy kissé ismerkedjünk meg személyével, majd egy kissé tekintsünk bele Tibet történetébe.
1784-ben született Háromszéken Erdélyben. Ifjú korában állandóan a szülöföld környékével ismerkedve járta be Máramaros csodálatos bérceit. Kora földrajztudósait messze megelözve választották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, valamint számos földrajzi társaság levelezö tagjává. A nagyenyedi protestáns gumnázium után a Göttingeni egyetem hallgatója lett. Több európai egyetemen oriantalisztikát tanúlt, 17 nyelven beszélt. 1819-ben 35 éves korán túl indult el élete nagy útjára, melyröl nem tért vissza hazájába. Munkája háromnegyedénél a halál, viszonylag fiatalon elragadta. Örök álmát Tibet határán Dardzsilingben, egy vörös márvány obeliszk alatt alussza. Az úton nem ö volt az elsö és nem is az utolsó, de a legnagyobb sikert Tibet „meghódításában” ö érte el és mindenki más aki tibeti felfedezö útra indúl az ö nyomdokán halad.
Megalkotta a tibeti nyelv elsö szótárát, feltárta és leírta rendszerbe alkotva a gramatikáját, feldolgozta a vallási kultúráját és irodalmát.
Az indiai szubkontinens botanikai és zoológiai feltárásán fáradozó Viktor Jackucmond a jeles francia természettudós meglátogatta a Himalájában fekvö Kanamban és leveleiben, valamint naplójában részletesen beszámol találkozásáról és az együtt töltött napokrók. Életének apróbb reszleteiröl más utazók,
kortársaik feljegyzéseiböl merítünk. Elöbb azonban próbáljuk elképzelni egy ilyen utazást a XVIII. században, Ázsiában, üres zsebbel, gyalog, amikor Európaban is sok esetben az utazó szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik.
II.
Néhány szó Tibet történetéröl.
A VI. század közepén élte Tibet fénykorát. Az egyetlen olyan ország, mely egyenrangú hatalomként élte mindennapi életét a négy óriási birodalom mellett mint példáúl Kína, avagy a korai belsö-ázsiai türk birodalom. A VII. század közepére már nagyhatalmi súlya volt az ó-tibeti birodalomnak, melytöl még az arabok is óvakodtak.
Erröl tanúskodik az „Altin-Köl-i felirat”. A Nádasdy levéltár egy okmányába fordúl elö a „tibet” névszó mint szövetnév 1556-ban. A tibeti birodalom fokozatosan sorvad, de kultúrájában mindvégig nagyhatalom marad. Területi integritását a magas hegyek elérhetetlen bércei örzik. Egy katonai offenziva még napjainkban is számos akadályba ütközik.
1951-ben a kinai hadsereg hegyi vadászai elözönlötték Tibetet. A minegy jelképes 150 föböl álló, könnyü löfegyverekkel felszerelt, tüzérség nélküli tibeti hadsereg a láma parancsára letette a fegyvert. A XIV. Tibeti Láma indiába emigrált, azóta ott él.
III.
Mi hajtja Tibetbe szakadatlan a magyar kutatókat?
Mi ez a különös érdeklödés Belsö-Ázsiai azaz Tibet iránt?
Minden nép szeretné tudni származása titkát, hosszú vándorútját a mai hazába, így a magyar nép is. Már 1235-ben Juliánus barát is elindúlt keletre megkeresni az
öshazát, Magna-Hungariát. 1237-ben Rómában a Szent Széknél is jelentést tett útjáról. Ö meg is találta a magyarokat, de nem az ó-hazában, hanem jóval idébb a mai türkisztán vidékén. Ök elmondták Juliánus barátnak, hogy menekülöben vannak a mongol áradat elöl, a tibeti fensík közeléböl kiindúlva. Második Útja alkalmával már nem találta meg öket és Tibet a mongol „Arany-Horda” miatt szóba sem jöhetett.
1431-ben Jenö pápa magyar misszionáriusokat küldött Tibetbe, de céljukat ök sem érték el.
A XVI. században magyar jezsuiták utaznak, de a Volga vidékénél talált kislétszámú magyarságon kívül mást nem találnak, Tibetet pedig nem érik el. Johan Grauber mint német jezsuita, ki magyarországi rendházban élt és a magyar nyelvet kiválóan müvelte, 1662-ben Kinába utazott és Tibeten keresztül tért haza, sajnos útleírása elveszett.
Elsönek 1878-ban a Széchenyi-Expeditió eredt Körösi-Csoma Sándor nyomába. Az expeditió tagja Lóczy átkelt a Szikkim-Himalája 4423 méter magas hágóján. Dardzsilingbe utazott, hol ma is található Körösi-Csoma Sándor síremlék, hol sikerült megtalálni Körösi-Csoma Sándor életrajzi naplóját, onnan folytatva azt az utat, amit a halál félbeszakított.
IV.
Az úton.
Most pedig e némi kis elözetes (tudás) birtokában induljunk el -gyere velem te is kedves olvasó- a nagy födrajztudós, a buddha kiválasztottja, az egyszerü székely-magyar fiú, a háromszéki Körösi-Csoma Sándor nyomán.
Induljunk mi is gondolatban a nagy tibetologus szellemével együtt, éljük át mindennapjait dióhéjban, nélküle és mégis vele.
1819 novemberében a Tömösi-hágón lépett ki hazájából, melyet soha többé nem látott viszont. Ekkor már az anyanyelvén kívül a latin, az ó-görög, valamint a német, angol, francia, arab és a szerb-horvát nyelv birtokában volt. Kisázsián az egykori perzsa, a késöbbi török birodalom területén utazott keresztül, hol eltanúlta a török nyelvet. Alexandriában hajóra ült és Kisázsia parjain haladva végighajózta Homérosz Odüsszeász útvonalát. Sydon városában kitelelt, irány Jeruzsálam. Három és felhónapi nehéz utazás után végre igazi útjára indúlhatott; irány Ázsia. Nem oly egyszerü és veszélytelen azokban az idökben egy európai számára beutazni az iszlám ázsiai-arab világába. Az iszlám világ egyedül az öskeresztény örmény kereskedöket türte meg maguk között. Körösi-Csoma Sándor egy idö kaukázusi eltöltése után megtanúlt örményül, felöltötte az örmény kereskedök kék kaftzánját és egy karavánhoz csatlakozva elindúlt gyalog, keresztül a sivatagon. Irány Bagdad a kalifák földje, az egykori Harun al Rasid városába. Ott nem kis meglepetésére egy elszármazott magyar emberrel találkozott. Majd az afgán hegyek kösivataga következett, majd Perszsia fövárosa Teherán. Itt kitelelt. 1821 márciusában indúlt tovább. Meggyözödött arról, hogy külsö segítség, anyagi támogatás nélkül nem jut tovább, valamint hogy bele kell illeszkednie egy számára idegen világba. Beszerzett két útlevelet; egy angolt (késöbb majd elmondjuk miért) és egy török utiokmányt. A török útlevél tanúsága szerint ö Szkander molla bég. Molla jelentése hittudós, teologus. Teljes titulusa: „Molla Skander beg ez Mulk-i-Rum”.
Mesed városa következett, majd Bockara, innen Turkesztán, aztán fel a Tein-san hegységbe, majd a mongol sivatagba.
A feladat a következö: gondoljuk el, ha valaki Pekingböl kiindúlva, a fél földgömbön keresztül haladva akar
megkeresni egy kis falut valahol a Lappföld és Szcilia között, miközben az ázsiai háborúk nagy kerülökre késztetik. A terület akkora, hogy Európa készer elférne benne.
Ismét Kabul, az Afgán föváros következik, hol találkozik két francia tábornokkal, kikkel együtt utazik tovább Lahorba a még független indiai Pansab ország fövárosába. Kasmír Tibettel határos Ladák nevü kis országból indul tovább. Itt elkezdi tanúlni a tibeti nyelvet és itt ütközik a legnagyobb akadályba, melynek neve a pénz hiánya.
Egy Moorcrof nevü gazdag angol utazó, a Kelet-Indiai-Társaság tagja, céljai közé tartozik az angol kereskedelmi hegenomia kiterjesztése Tibetre, találkozva az angol expaozív politikával zsoldjába fogadja, ellátja pénzzel és ö végre nekiindúlhat vágyainak a titokzatos Tibetnek.
A buddhista papok féltékenyen örködtek szellemi és anyagi kincseiken, buddhizmusukon, zárt világukon, gyülöltek minden idegent, még azoktol is kiktöl nem kellett félniök, és távoltartották öket maguktól. S ime, Leh királyának ajánlására Zanszkár kis tibeti országának Zangla föfalu kolostora megnyitotta elötte kapuit.
Június 1.-én ért Leh-be, jelentkezett a föminiszternél és huszonöt nap múlva már bevonúlt kolostori cellájába. Egy teljes esztendöt és még négy hónapot töltött itt tanulással. A föminiszter egy külön tanítót szervezett be számára, egy tudós buddhista szerzetest: Szangje Puntszog lámát.
És feltárult elötte egy idegen és igen érdekes világ, a tibeti nyelv és ennek irodalma és kultúrája. Olyan müveket olvasott melyeket elötte még európai ember kezébe sem vehetett. Megismerkedett a budhizmus tibeti ágával a lámaizmussal. És ö tanúl, tamúl és beszél! Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy Tibet ország elsö európai szaktudósává lett. Tibet, ami tibeti nyelven „Badpal”.
Tápláléka; napi kevés rizs és a gyorsan elkészíthetö vaj-tea leves.
Sejtése beigazolódik. Tibet lakóságe egyrész mongoloid, de a felföld lakósága az öslakos turaniden faj egy behatárolt Himalája termékeny fensíkon. Ez a terület szük határai között a szanszkrit nyelv egyik agglutinátios változatát beszéli a kékes-szürkés szemü szökébe hajló barna hajú benszülöttek. Ez egy szük nyelvi-szigetnek számít, elsö irásos feljegyzéseik idöszámításunk utáni VII. századból való, ábécéje 30 kibontakozott alapbetüsorból áll.
Egy kis kitérö; mit is jelen az a nyelvészeti kifejezés agglutinátió: A névszók nagy hajlékonyságárol tanúskodva alakalmasak az alapszó további jelentések képzése hozzáilleszett rago, képzök és toldalékok alkalmazásával.
Nemsokára 40.000 tibeti szó jelentését tartalmazó szótárt állít össze, mindezt angol nyelvü magyarázattal, hiszen angol pénzen dolgozott.
Mit is jelenhet valójában az a bizonyos 40.000 szó!
Egy falusi ember szóhasználat ez idöben 3-500 szó, egy városi müvelt ember társalgási szóhasználata 3-4000 szó. A biblia ótestamentumi szókészlete 5642 szó és a nagy angol drámaíró Shakespear szókészlete 15.000 szó. Láthatjuk, hogy az összegyüjtött szavak kincse óriási.
Mindfen vágya, hogy Lhasszába a tibeti fövárosba jusson.
Útközben rátalál a Hun-za fejedelemségre. („za” országnak, földnek megfelelö jelentésü szó) Ez a kis ország a fehér hunok maradványa, mely 1967-ig önálló fejedelenségkénk funktionált, majd 1967-ben Kina és Afganisztán felosztotta egymás között.
Magyar hangzású helységnevekkel is találkozott: Csár, Gampa, Darcsa, Piripócs, ez utobbiban angol helyörség is volt. A Sznaszpó folyó partján feküdt Junar, avagy Juhar. Igen a folyóparti juharfák emléke itt felötlik.
1827-30 közt a zord hegyek közt élt egy lámakolostorban mint láma. Munkájával 1831 május 5.-én Calkuttába érkezett. A Bengáli Ázsiai Társaság palotájába ismét európai emberként élt és dolgozta fel a tibeti nyelvtant és irodalmat, valamint vallási kultúrát.
1832 december 26.-án elkészült a szótár a hozzátartózó nyelvtani könyvvel együtt.
1834 feruárában már ki van nyomtatva 500-500 példánban. Tibet szellemi kincsét a müvelt világ rajta keresztül ismerte meg.
A Magyar Tudományos Akadémia és az Ázsiai Társaság tagjává fogadta. Körösi-Csoma Sándor müve elöszavában magabiztosan beszél az új nyomokról, a magyar-szanszkrit kapcsolatokról és a buddhizmusról. Az indiai Bihar megyéröl és Kerca patakról és Indiai piros-fehér-zöld szinekröl. Tibetben a mongoloid fajon kívül öskakósként él szük himalájai fensíkon egy kevés turanid etnikum. A személynevekben is magyar szóegyezést talált.
1836 elején indult evezös bérkán fel északnak s el is ert a nagy hegyek aljába Titalja nevü helyre valamikor márciusban. Itt szanszkrit s egyéb vele rokon nyelvek tanulásával foglalkozot. Itt megint megszakított minden hivatalos érintkezést a hivatalos angolokkal s bennszülött módra egy benszülött kunyhójában élt könyveinek, tanulmányainak és a további útra való elökészületeinek.
Feltételezi, hogy Buddha szittya családból származott. Újabb cél: keresztül a tatár-kinai hegyeken irány Nepál.
Már öt éve él itt és összegyüjtött munkájával készül hezatérni 1841-ben.
Az 58 éves tudós elindúl utolsó útjára Dardzsilingbe (India).
1842 április 6.-án beszél utoljára hosszan értelmesen. Elmondja hogy Lhasszától és Kham tartománytól északkeletre Kina nyugati határán található az utolsó „magyar” folt. Ez egyezik egyezik az utolsó fehér-hun fejedelemség feltalálható helyével az 1967-ben megszünt Hun-za országgal.
1842 április 11.-én örökre elaludt. Négy szekrény irat maradt utána, melynek szinte majdnem egészében nyoma veszett.
Szobra az érdi Földrajzi Múzeum kertjén kívül a japán császári ház múzeumában is helyet kapott.
90 évvel halála után a tokiói egyetem föigazgatója (rektora) odajárúlt Buddha oltárához és az elöírt szertartás keretein belül kinyílvánította Köröcsi-Csoma Sándor szenté avatását. Ezzel bevonult a buddhista szentek soraiba szent Skander néven.
Köszönöm megtisztelö figyelmüket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése