2007. június 2., szombat

BEKÖSZÖNTÖ


Szeretettel és tisztelettel köszöntöm az olvasót!

1945-ben születtem Budapesten. A II. Világháború végetért. A sötét „rákosi-pajtás-korban” nöttem fel. Jelszó: Rákosi pajtás a mi apánk! Fiatal (11 éves) gyermekkét éltem meg az ellenforradalomnak minösített forradalmunkat. Élö emlék, de megsem teljes. A „kádárkorszak” alatt jártam a Fazekas gimnáziumba, hol alyan tanárok egyengették jövöbe vezetö útunkat mint; Ambrus tanárúr, biologia, Ada-Winter Pétet matematka-fizika, Móor Péter magyar-történelem. Mind-mind gyermek- és hivatásszeretö tanárok voltak. Áldja meg öket az Isten haló poraikban. Ma már tudom, hogy egy-egy tantárgy megismerésében, megszeretésében, vagy egy egész életre való megutálásában nagy szerepe van annak a pedagógusnak kinél elöször hallunk a tárgyról, ki elöször nyitja fel számunkra a tudás könyvét, kihez késöbb bizalommal fordulhatunk, ha valamit nem értünk. Az ö életképszerü magyarázatuk még a száraz matematikát is szinessé tudta varázsolni számunkra. Itt kaptam az elsö inpulzust az életre. Ök egy bizonyos védöburokkal vettek minket körül, mely még mais óv minket (engem) az élet viszontagságaitól, melyet én így nevezek: filozofikus gondolkodás.

Késöbb, a müegyetemi képzés után, mikor gyakorló tanár lettem, (gépipari müszaki tanár) a magam módján én is igyekeztem követni egykori mestereimet. Egykori tanítványaim, még itt is, ma is megkeresnek. Jó érzés! Már most elmondhatom; nem hiába élek.

Sajnos a sors számüzetésbe kényszerített, ennek történetét leírni most hosszú lenne, de itt sem felejtettem el származásom, identitásom, kötelességem. Szeretném, ha nemzeti múltunk közkincsé válna. Tudom: egy fecske nem csinál nyarat, de remélem, hogy minnél több kis fecskemadár tünik majd fel hazánk egén, remélem az elsö felreppenö fecskéket követi majd az összes kismadár.

„Lelkünk mint a sólyom úgy ül a bölcsesség karján,
-hogy elrepítsen mikor megszületünk, elereszt,-
s mikor meghalunk visszavár.”
MAGAMRÓL

Magamról ...
Igen furcsa, hogy egy műegyetemi diploma mellett, a képzettségi pályámon mindvégig megmaradva, a történelem felé fordultam, sőt elmélyedtem ebben az „útvesztőben”.

Családkutatással kezdődött. Feleségem révén kutatásom az Őrségbe vezetett, míg a magamé a középkori bádeni hercegségbe. Mennél mélyebben hatoltam be a múltba, annál több történelmi adatot kellett feldolgoznom, családunkkal kapcsolatba hoznom. Ezek az ismeretek igen szerteágazóak voltak. A múlt titkai vittek, hajtottak és közel tíz évet töltöttem el eközben a múlt titkainak megismerésével. Ezek az ismeretek már rég túlléptek azt a területet mely szűkebb értelemben a családra vonatkoztak. Az ismeretanyag azonban tovább bővült, bővítettem, hogy megértsem családunk cselekedeteinek mozgatórugóját. Tudatosult bennem, hogy az egyén és a nemzet (oda-vissza) kölcsönhatással vannak egymásra a legkisebb sejtből a családból kiindulva.

Ősöm a XVII. Században telepűlt a Magyar Királyságba, a bánáti határőrvidékre, mint határőr ezredes. Származásom ma már csak a nevem és családi címerem őrzi, én magam izzig-vérig magyarnak vallom magam. Szemmelweiss Ignácot, kit mint az anyák megmentője, mindnyájan jól ismerünk, megkérdezte egy alkalommal a budán székelő császári helytartó: Ön miért nem magyarosította a nevét mint a bátyja Szemerédi honvédszázados? Az anyák megmentője röviden így válaszolt: „Én ezzel a névvel is elég magyar tudtam maradni!”

Az eltelt ca. 300 év alatt a Riszterek (Riesterek) Móorott, Tatán és késöbb Budapesten települtek meg. Legtöbbje ma is Tatán él, hol apám, nagyapám -és így felfelé- születtek. A tatai I. Világháború hősi emlékmű talapzatára több ősöm neve is fel van vésve, de oldalági rokonaim is megtalálhatóak mint például: Lampert, Kustyán, stb.

Itt Stuttgartban 26 éve élek, változatlanul a magyar Szent Korona tagjaként, mai szóhasználattal élve magyar állampolgárként.

Úgy érzem, hogy a kutatásaim során bennem felhalmozódó ismeretanyagot, melyek nem találhatóak meg a történelemkönyv lapjain morális kötelességem az érdeklődőknek továbbadni mert;

A tanulás, az így megszerzett tudás,
A szabadság legmagasabb fokozata.

Megtisztelve érezném magam, ha az érdeklődő olvasó hozzászólásával, építő szándékú kritikájával megkeresne.

Stuttgart, 2006. június 26.

Üdvözlettel:


Riester Árpád
TÖRTÉNELEM


Motto: „Az eröszak büvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!”


BESZÉLJÜNK az „ÁRPÁDSÁV”-ról
(Szent királyaink jelképe)

Furcsa dologra kaptam fel a fejem. A Duna Televízióban Lendvai Ildikó beszél. Mit is mond? Érdemes odafigyelni. Minden retorikai hibája mellett nagyon érdekes. Éppen gyalázza ezeréves szinbolumunkat, vagyis nemzeti múltunkat.

DUNA TELEVÍZIÓ hírek, 2006. szeptember 23. (szombat) (?)

Lendvai Ildikó MSzP, parlamenti frakcióvezetö

„....baj, mert nincs az a mondanivaló, ami mentséget ad az árpádsávos zászlók alatti szónoklatra, és nincs az a szándék az a békítö szándék ami mentséget ad arra, hogy a FIDESZ alelnöke, a magyar közélet egyik vezetö személyisége mikrofonja azonos legyen....”

Téma
A FIDESZ a szélsöjobboldal túszává vált, saját legfelelötlenebb politikusainak túszává.

Ah egy fecske nem csinál nyarat! Gondoltam. Bár úgy is fogalmazhattam volna; ime egy elfogult, tájékozatlan ember, akitöl elvárható lenne egy kissé magasabb színvonal ... egy honatyától, pardon egy honanyától.

Pár nap múlva ismét hallom, hogy valaki, a politikai elit soraiból ismét gyalázkodik.

DUNA TELEVÍZIÓ választási közvetítés, 2006. október 01. (vasárnap)
Horn Gábor ügyvivö, SzDSz kampányfönök, Liberálisok Háza, riporter Zakar Ádám.

Téma

Solyom László államelnök megszólalását fontosnak tartja, de nem ért vele egyet. (Ebben a beszédében az államfö névszerint felkéri, indítványozza Gyurcsán Ferenc miniszterelnök lemondását, bár kijelenti, hogy öneki erre nincs jogosúltsága.)

„Nem azt láttam, hogy Magyarország(ö-ö) akárcsak kis része is az utcán lenne azt láttam, hogy néhány száz, vagy néhény ezer ember idönként randalorozik (nem elütés, így mondta: randalorozik) az utcán a Kossuth téren árpádsávos zászlók alatt ötven zsidónak gondolt politikus nevét olvassák föl, az Egészséges Fejbör nevü (e) együttes szélsöséges rasszista (e-e-e-e) együttes játszik a Kossuth téren a parlament elött (t) a bámészkodóknak.....”

Itt már retorikai hibáról sem beszélhetünk, egyszerüen makog. (e-e-e-e)
Ez most egy felelös liberális politikus szájából hangzott el.

(A felolvasott nevek, utólagos értesülésem szerint azt kívánták demonstrálni, hogy hazánkban nincs antiszemitizmus, békében megférnek egymás mellett a politikai élet széles palettáján zsidó és keresztény, vagy éppen materialista politikusok, hiszen mindnyájan megyarok. Esetleg a pártok politikusai feszülnek egymásnak függetlenül faji, vagy vallási hovátartozástól. Felsorolhatnék itt most számos zsidó származásu magyar hazafit, de egy is elég: Vámbéry Ármin.)

Az idézett szövegben, zárójelben szereplö betük a riportalany makogásának hü idézése.
Háttér Kovács Pistike emeletnagyságú képe.

Még mindig nem vettem komolyan, de azért a fejcsóválásom nem maradt el.
Ám amikor harmadszor is elhangzott egy és ugyanazon vélemény, most már nevén nevezve a gyereket, vagyis egyszerüen nyilasoknak, vagyis fasisztáknak minösitette eme jelkép (az árpádsáv) használóit. (Retorikai hiba itt is akad.)

DUNA TELEVÍZIÓ Közbeszéd címü müsor, 2006. október 10. (kedd)
Fodor Gábor SzDSz ügyvívö

Téma (többek közt)

Szekeres Imre beszédének kiszivárogtatása. A témától függetlenül kitér az utcai tüntetésekre és az árpádsávos zászlóra. Kifejti, hogy ö a feltétlen demokrácia híve.

„...másfelöl ezeknek a tüntetéseknek ellátni a politikai tartalmát szinbolum rendszereként, én épp tegnap beszéltem a parlamentben az árpádávos szászló problematikájáról, amiknek hát van egy súlyos jelentése a magyar közéletbe, hogy hát a magyar nyilasokat jelenti, és azér ez azt mondom, hogy ezzel nem szabad közösséget vállalni, harmadrész meg hát azt is látni kell, hogy ultimátumot, se lehet megfogalmazni szerintem egy demokráciába nem lehet felszólítani adómegtagadásra, nem lehet fenyegetözni útlezárásokra.....”

Nézzük csak a népi bölcseletet, hogyan is szól a közmondás?

-Elöször véletlen.....,
-másodszor baleset.....,
-na de harmadszor.....(!?)

Egy kis kitérö

Felötlött bennem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök unalomig emlegetett szavajárása:

„....a harmadik köztársaság...”

Na már most vizsgáljuk meg ezt a kérdést:

-I. köztársaság 1918. nov. 06. Népköztársaság. (Károlyi Mihály)
-II. köztársaság 1919. márc. 21. Tanácsköztársaság. (Kun Béla)
-III. köztársaság 1947. febr. 10. Magyar Köztársaság. (Tildy Zoltán)
-IV. kötársaság 1948. dec. 10. Magyar Népköztársaság. (Szakasits Árpád)
-V. köztársaság 1989. okt. 23. Magyar Köztársaság. (Szürös Mátyás id.)

Akárhogy számolom ez már az ötödik köztársaság. (Itt most nem kívánok beszélni arról a tévhitröl, hogy Kossuth Lajos 1849-ben kikiáltott volna egy Dunamenti Köztársaságot, valamint ö lett volna az államelnök. Kossuth, a Habsburg-ház detronizációja után -debreceni országgyülés- kormányzó volt, Magyarország államformája pedig királyság.)

Felmerül a gondolat; ez egy valamit takargatni kívánó megnyílvánulás, vagy pedig miniszterelnökünk történelmi ismereteiben hatalmas ür tátong.

Vissza az árpádsávhoz

Úgy tünik, hogy a téma már korábban is felmerült, mert Pandula Attila, a Magyar Heraldikai Társaság fötitkára 2003-ban a következö nyilazkozatot tette:

„Akit az árpádsávos lobogó iritál, nem ismeri a történelmi hátterét.”

Rövid áttekintés az „árpádsáv”-ról, a teljesség igénye nélkül.

-Az ásatások, a szumir örökség feltárása nyomán, homlokzatdíszként találtak rá ez eddig elsö nyomra Eridu városállamban. A régészek a leletet minegy 6000 évre datálják.

-Szent királyink -kezdve szt. Istvántól- cimerpajzsán mintegy ezer éve megtalálható. Erröl tanúskodnak a Képeskrónika szines miniaturái.

-Szinte valamennyi történelmi címerünkben megtalálható, ott szerepel az Anjou liliomok mellett baloldalt. Még a Habsburgok sem tagadták meg, hiszen legitimásukat fejeztéki ki ezzel, büszkén vállalva elödjüknek (a magyar trónon) az Árpád-házat, magukat leányágon „árpádok unokáinak” tekintve.

-Ma több (vár)megye címerében szerepel. Árpádsáv látható a Nemzetvédelmi Egyetem címerében, miként a szintén gyalázott Turul a Nemzetvédelmi Hivatal cimereállata. (Emlékezzünk a budai turulszobor körüli huzavonára.)

-Dr. Bihari Mihály a Magyar Alkotmánybíróság elnöke II. Endre Aranybullája (1222) elött tette le hivatali esküjét, melyen II. Endre oroszlános függöpecsétje is árpádsávos cimerpajzson nyugszik.

A honfoglaláskori magyar használat, illetve kialakulása a hét+egy törzsszövetségre utal, Árpád vezérlö fejedelem fogta össze a magyar törzseket, innen az elnevezés. (Az olvasó most arra gondol bizonyára, hogy a sávok száma nyolc és csak hét törzs szerepel Honfoglaló törzsként. Igen csakhogy, késöbb, a honfoglalás során utóvéd katonai feladatot betöltö két törzs, Kürt és Gyarmat olyannyira megfogyatkozik a folytonos utovéd harcban, hogy egy törzsé egyesülnek: Kürt-Gyarmat néven.)

Végül még beszélhetnénk a mai állami címerünkröl, de erre késöbb térek ki.

A három említett politikus, az árpádsávot az elmúlt napok eseményeivel próbálja kapcsolatba hozni. A Kossuth téren történtekkel, de különösen a szabadságtéri televízió „ostromával”.

A Kossuth téri demostráció. A demonstráció minden embernek, korra, nemre, rangra, politikai nézetre, vallási hovátartozásra, nemzetiségre, söt állampolgárságra való tekintet nélkül alkotmányos joga a Magyar Köztársaság területén. Csupán egyetlen feltétele van: Az eröszak mentesség.

Szabadságtéri TV-székház elleni vandál fellépés. Kommentár nélkül néhány észrevétel:
-A tüntetök többsége ebben nem vesz rész, idös emberek, kismamák karjukon gyermekeikkel.
-A rendörség nem kellö idöben lép fel.
-A felvonúltatott rendöri erök nem elégségesek.
-Egyetlen vízágyú amit bevetnek.
-A fényképek és videofelvételek alapján beazonosított és elöállított személyek gyorsított bírósági felelöségre vonása. Az ítélet három nap elzárás. A három nap nem priolálható. Arcuk a TV-közvetítésnél elhomályosítva. Netán fizetett provokátorok?! (Nem az elsö lenne a kommunizmus szégyenteljes történetében.)

Végül két megnyílvánulás:
-Mádl Ferenc volt államelnök aláírása elsöként áll a beadott peticíon. Megynyilvánulás az MSzP politikusai részéröl; „Hah! ..Nem egy Mádl Ferenc dönti ezt el!”

-Sólyom László államelnök az urnazárás után, de még a kiértékelés elött elött, névszerint Gyurcsány Ferencet felkérte a távozásra, kihangsúlyozva, hogy egy miniszterelnök eltávolítása nem tartozik a hatáskörébe.
Az MSzP frakcióvezetö-helyettese, a Duna Televízió Közbeszéd címü müsorában kifejti, hogy (nem szószerinti idézet):

„Milyen kényes lett egyszerre Sólyom László a demokráciára. Gondoljon csak vissza az ö megválasztására. Én az ö helyében el sem fogadtam volna a tisztséget.”

(Sajnos elöttem a megválasztása és annak kivitele ismeretlen.)

Azt hiszem, hogy ez említett két esethez minden kommentár szükségtelen.

Most pedig állami címerünkröl

Képzelje az olvasó maga elé állami címerünket, mely ott ékesedik útlevelünkön, személyi igazoványunkon, állami szervek körbélyegzöin és még hosszan sorolhatnám.
Rövid leírás: Hosszúkás, alul csúcsban végzödö címerpajzs, középen hosszában hasítva, tetején a Szent Koronával. Jobboldali mezöben, piros alapon, zöld hármashalmon, nyitott (szemböl) háromágú koronában nyugvó fehér kettös kereszt, jelezvén, hogy Magyarország apostoli királyság. (A hármashalom jelentésére most nem térek ki.) A baloldali mezö hétszer vágva (nyolc részre osztva) piros-fehér (ezüst) színek váltakoznak. Ez az „árpádsáv” (utalnék arra, hogy a címerben csak három szín lelhetö fel; piros-fehér-zöld, nemzeti színeink.)
Ez a címer, a rendszerváltást követöen, mint a magyar néptöl nem idegen, hagyományainkat tükrözö jelkép, lett beiktattva, alkotmányosan.

Nem tudom, hogy választott képviselöink tesznek –e esküt az alkotmányra mielött beülnek a parlamentbe, vagy csak egyszerüen helyet foglalnak, de minden esetre kötelesek nemzeti címerünk tiszteletben tartására, mely az alkotmányban foglaltatik. Ennek tükrében címerünk baloldali részét és ezzel a teljes címert egyszerüen lefassisztázni, kimeríti a nemzetgyalázás fogalmát és ha netán esküjük is köti akkor ez egyértelmüen esküszegés, mely akár felelöségre vonást is vonhat maga után.

Nem kívánom habzó szájjal a felelöségre vonás semilyen formáját, tekintem úgy, hogy történelmi ismereteik, ami elvárható lehetne, igen hiányosak, ezért kérem öket és minden felelös politikust, hogy idejük egyrészét szenteljék történelmi ismereteik bövítésére.

Stuttgart, 2006. október 12.

Riester Árpád

(Sajnos a német rendszerü számítógépemen nincs lehetöség a hosszú „ö” és „ü” kiírására, ezért elnézést kérek.)



Ismét az „ÁPÁDSÁVRÓL“

Az elmúlt idökben írt tanúlmányomat az „ÁRPÁDSÁVRÓL” kénytelen vagyok kibövíteni. Vezetö politikusaink részéröl ugyanis, újabb gyalázkodás érte legösibb nemzeti szinbólumunkat az „ÁRPÁDSÁVOS” zászlót. Mégpedig rögtön, az emlékezetes 2006. október 23.-át követö napon a Magyar Parlament üllésén.

Helyszín: Magyar Parlament
Idöpont: 2006. október 24. (délelött)

Felszólaló: Kuncze Gábor SDS képvselö, pártelnök

„Miért nem közlik a saját gyüléseiken, hogy ezekkel a zászlókkal, a nyilas jelképekkel onnan takarodni kell, mert ezekkel semmijen módon nem hajlandóak együttmüködést vállalni.
Amire mutogatnak a képviselötársaim, (feltételezem, hogy a paramenti üllésteremben elhelyezett történelmi zászlókra mutogattak, melyek közt az árpádsávos zászló is megtalálható) az a nyilas idök elötti idöszak, azzal ilyen értelemben probléma nincsen, azóta azonban megváltozott a világ, aki nem képes tanulni a magyar történelemböl az ismét romlásba fogja taszítani az országot. És önök ezen az úton haladnak évek óta és az önök politizálásának a következménye mind az ami tegnap Budapesten látható volt, mer ez nem csak a fideszesek felelösége, hanem ez amit itt láttunk ez a fidesz taktikája, ezt önök csinálták ezzel az országgal tisztelt képviselö társaim.”

Felszólaló: Lendvai Ildikó, frakcióvezetö MSzP

„Tizenhat éve nem volt olyan magyar politikus aki azt mondta az önkormányzati választások után, majd megindulunk a kormány ellen!
Nem volt!
És tizenhat éve nem volt olyan magyar politikus aki radikális eszközökre szólított fel!
Nemvolt! Kivéve egy kis parlamenti pártot, az önök rátens szövetségesét, titkolt szerelmét.
Tizenhat éve nem volt olyan politikus sem aki a törvényes, megválasztott kormányt illegitímnek nevezte!
Most van!
Ami törvénytelen és embertelen manipuláció a politikai retorikával, idézem Semjén frakcióvezetö úr szavait, akkor ez az!
És embertelen manipuláció az is, amit az önök szemhunyás mutat az árpádsávos zászlók kapcsán. Most is közbe kiabálták, igen ott van a tizenöt történelmi zászló között, de az önök barátai mért nem a tizenöt történelmi zászlót viszik a térre? Miért azt az egyet választják ki, ami a hungaristák zászlaja volt?”

A két felszólalás egymásután hangzott el. Lenne hozzáfüzni valóm böven, de nem teszem, ez nem témája ezen kiegészítö tanulmánynak. Itt most kizárólag az árpádsávról írok.

Elsösorban definiálom együtt ezt a két felszólalást, kiválasztott témánk szerint:

1. Az árpádsáv bármilyen megjelenési formáját a közéletben „nyilas” szinbólumnak tekintik, teljesen mindegy számukra, hogy benne van, vagy nincs a fasiszta jelkép, a nyilaskereszt.

2. „A világ megváltozott”, ebböl következik, hogy a megváltozott világban nincs szükség ösi nemzeti szinbolumokra. Múzeumban, vagy a parlamenti üllésterem díszeként még eltürhetö.

3. Akik pedig ragaszkodnak öseink jelképeihez azok egyértelmüen háborús bünosök, nyilas fasiszták és az országot egyértelmüen „romlásba taszítják”.

4. „Embertelen manipuláció”, az ha valaki az árpádsávos zászló láttán, men kezd azonnal tiltakozni ennek használatáért.

5. Miért „csak az árpádsávos zászlót” használják a magyar polgárok, miért nem a többi tizennégy történelmi zászlót. (?)

6. Ez a zászló, már mint az árpádsávos, csak az egykori fajvédö szövetség, a hungaristák zászlaja lehet. (?)

Ezek után vizsgáljuk meg tételesen, a definiált pontokat.
(Itt most nem térek ki a korábbi tanulmányomban foglaltakra, esetleg utalok azokra.)

1.1. Az árpádsáv megjelenési formái igen szerteágazóak. Kezdve a címerpajzstól, -sávjainak számától függetlenül- a homlokzatdíszeken keresztül egészen a zászlókig, melyek szintén különbözö formájúak, a téglalap, négyzet és ezek arányain keresztül egészen a duplafarkú, vagy egyfarkú zászlókig. Ez utóbbi a legrégebbi forma. (Lásd; Képeskrónika.) A címerpajzsok is különbözö formájúak, a kerektöl egészen az ovál pajzsalakig számtalan formát vesznek fel.

1.2. A nyilaskerszt, mint olyan, az ösi idök naptájolója, használata több ezer éves. Régi térképeken, még megtalálható „tájoló jelként”. Ennek elforgatásával jelölték azon kor bölcsei az évszakonkénti napállás más és más pozicióját.

1.3. Mindezek ellenére én magam sem nézném jó szemmel ennek használatát, de megtanultam diferenciálni, és mint tiltott jelkép, a törvényt tisztelni. Ez valóban, az emberek nagy többségének, a magyarországi „nyilas idöket” idézi fel. Ezt a jelképet az árpádsáv mai használói nem tüzik zászlajukra.

2.1. Egy népnek, -föleg ha oly kicsiny mint a magyar- feltétlen ragszkodnia kell ösei szinbolumaihoz, tehát nem lehet rossznéven venni, ha nemzetünk legösibb jelképét, az árpádsávot, különleges ezetek, (mint nemzeti ünnepek, tüntetések, demonstrációk) alkalmak kapcsán szivesen használják.

2.2. A világ igaz, hogy megváltozott, de ez a változás nem jelentheti azt, hogy elvessük öseink jelképeit, men tekintve egyébnek mint múzeumi tárgynak.
Amely nép elveti, megtagadja múltját, annak nincs jelenje és így jövöje sem várható. „Csak a múlt kapcsolja a jelent a jövöbe.”

2.3. A történelem egyik legnagyobb méretü háborúja a napoleoni háborúk voltak. Ha mai szemmel néznénk Napoleon és tábornokai méltán ülnének Nürnbergbe a háborús bünösök padján. A mai Franiciaország igen nagy tiszteletben tartja Napoleont és a hozzá füzödö szinbolumokat többek közt a sast, mely a mai Németország cimerállata.

2.4. Felidézhetném még az angliai „rózsák háborúját” és meg sok-sok háborút Európa történelméböl, Stuart Mária kivágzésétöl, az afrikai és ázsiai népírtásokon keresztül, a nemrég lezajlott dél-szláv háborúig. Ez utóbbiban példáúl a kétfejü sas használatát. (Az öldöklést elkövetö szerb szabadcsapatok és a mai szerb címerállata azonos.)

3.1. Én a magam részéröl erösen megfontolnám azt, -a fent leítakat figyelembe véve- hogy akik ragaszkodnak ösi szinbolumrendszerekhez, azok rögtön háború bünösöknek legyenek kikiáltva. Az, hogy ezek mind-mind fasiszták lennének, (a kisgyermektöl az aggastyánig) Valamint azt sem hinném, hogy országukat egyértelmüen „a romlásba taszítják”.

4.1. Nem világos számomra, hogy miként egyeztethetö össze egy ösi jelkép használata, beleértve még azokat is kik ez ellen nem azonnal tiltakoznak, „emberteölen manipuláció” lenne.

5.1. Hogy miért nem használják a többi történelmi zászlókat? A válasz nagyon egyszerü: A tömegnek elfelejtették az „elvtársak” megtanítani a magyar történelmet, hiányos a tömeg történeti ismerete, egyszerüen nem ismeri a többi történelmi zászlót. Az árpádsáv és ennek különbözö formái középületeken, városok, megyék cimerein jól láthatóak, így azok közismertek.

6.1. Ha egyszer egy egyesület, mozgalom, állam, egy ösi jelképet kisajátít magának a rossz és a gonosz érdekében, akkor ez már örök idökre elátozott jelkép? Még akkor is, ha ehhez a dicsö múlt kapcsolódik?

6.2. Vizsgáljuk meg Hitler, a náci Németország, az akkori hatalmi párt zászlaját. A zászló melyet használtak kétféle volt: Téglalapalapú vörös szászló, közepén fehér körben a fekete horogkereszt, továbbá szintén téglalapalapú, egyforma szélességü, piros-fehér-piros szinkonbináció, közepén fehér körben fekete horogkereszt. (A horogkereszt ösi indiai napszinbólum, Indiában ma is használatos. Németországban, ahol egyértelmüen tiltott jelkép, tilalmi használata nem vonatkozik a népviseletbe öltözött -Németországban élö- indiaiakra, velük gyakran találkozni német nagyvárosok utcáin.)

6.3. Ilyen alapon, ahogy ezt az elözöekben leírtam, gyülöletes lehet mindenki számára a munkásmozgalom vörös zászlaja, minden nép zászlaja, mely vörös alapú, mem véve figyelembe, hogy mi van esetleg a sarkábn kirakva. Példa erre; az egykori szovjet zászló, a mai kinai zászló, stb.

6.4. A náci németország másodiknak említett zászlaja, ha kivesszük közepéböl a horogkeresztet, az bizony szomszédunk, a mai Osztrák Köztársaság zászlaja, vagyis elvonatkoztatva ugyan az a helyzet mint az árpádsávos zászlóval. Mindkettö jóval régebbi a fasizmusnál, mindkettöbe a kor fasisztái belehelyezték a horog- illetve a nyilaskeresztet, mint fasiszta jelképet. Ezt a jelképet kivesszük a zászlóból már nem fasiszta, mint az osztrák zászló, akkor az árpádsávos zászlóból kivéve a fasiszta jelképet miért marad mégis fasiszta?
(Erre kellene választ adniuk az idézett politikusainknak, nem csak szajkózni valamit, aminek tán még az ételmét sem tudják, kellö történelmi ismeretek hiányában. (Utalnék itt elözö tanulmányomra, Gyurcsány Ferenc téves megállapítására, a „harmadik köztársaságra”, de még hosszan sorolhatnám történelmi ismereteik hiányosságait.)

És végezetül utalva Kuncze Gábor szavaira: „...az a nyilas idö elötti idöszak, azzal ilyen értelemben probléma nincsen,...” Ha már egyszer valami egy fasiszta jelképet kap, akárcsak igen rövid idöre, (Szálasi pár hónapig volt hatalmon), ha az a valami, jelen esetben az árpádsávos zászló „szálasi kor” elött készült „probléma nincsen”, de ha utána, ha nem is taltalmazva a fasiszta szinbólumot, már baj van. A baj csak egyébként az, hogy egy zászló elkészítési idejét meg lehet –e állapítani, kivéve a parlamenti üllésteremben elhelyezett zászlót, mely e szerint az egyetlen árpádávos zászló melyet még úgy-ahogy el lehet viselni.

Tovább is lehet ezt fokozni, akár hiszi az olvasó akár nem. Például Szálasi nemzetvezetöt Ferencnek hívták. Kunze Gábor elmélete szerint „azzal baj nincsen” aki Szálasi hatalomra jutása elött lett Ferenc névre keresztelve, de aki utána kapta és viseli ezt a nevet, minegy, hogy milyen felfogású, pártállásu, az egyértelmüen „embertelen, manipuláns” (lásd Lendvai Ildikót szavait) beleértve Gyurcsány Ferencet is.


Stuttgart, 2006. november 30.

(Sajnos a német rendszerü számítógépemen nincs lehetöség a hosszú „ö” és „ü” kiírására, ezért elnézést kérek.)
IRODALOM


Arany János

„Néztem a sötétbe, sötét éjszakába,
Rég elhunyt idök homályos titkába;
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Merjem -é futtatni gyönge fáradt tollam?
Lesz -e eröm ahogy elgondoltam?
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
S mely hatalmasb szóval, a költöben riad:
„Ha késön, ha csonkán, ha senkinek: Irjad!““
(A.J. Csaba-Trilógia)



R E N D H A G Y Ó V E R S E L E M Z É S
Arany János

„AZ ORTHOLÓGUSOKRA“

BEVEZETÉS: Akadémiai papírszeletek II.

I.

BUDENZHEZ

Igazi vasfejü székely a Bálint:
Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.

A székely eredet a finnugoristák körében ma is kérdöjeles. Szabó istván: A magyarság életrajza cimü könyvében sem tudja egyeztetni a székely eredetet a finnugor elmélettel. Elismeri ugyan, hogy a székelyek ösállapotban vették birtokukba Székelyföldet a Honfoglalás elött 400-500 évvel (ez Attila korára utal) és, hogy Árpád beérkezö népével mégiscsak közös nyelvet beszéltek. Ezt azonban a szerzö "csodaszerü elemnek" nevezi.

Ime egy másik adalék a "csoda teoria" bizonyításához:

Szegény Bálint Gábor,
Boldogtalan góbé;
Amennyit te szenvedsz,
Mi ahhoz a Jóbé!

Arany ebben a ciklusában üzen Szász Károlynak is.

Szász Károlynak

„Szép élet“ (Kolobiosz) címü költemény
megjelenésekor

Kolobiosz Károly! munkálj, örülj, szeress:
Oly nyugalmat, mint én ne találj s ne keress.

Ajánlva Szász Károlynak
Reménység / barátság / jótevönk / vezess el / sírunkig / karon

Ezért adjuk oda Vörösmarty hatosait

Idézet Arany Jánostól:
"Hogyan kezdte volna Vörösmarty Zalánt, ha ismerte volna azt az új elméletet, mely szerint a magyarban a hangsúly mindig a szó elsö tagjára esik, a versmértéknek pedig a hangsúly szerint kell igazodnia."

Arany János üzen Toldy Ferencnek is:

Toldy sírjára

Toldy Ferenc tetemét nagy erövel nyomja a sír
S kétszerezett súllyal féltve takarja porát,
Mennyei szikra nehogy csapván a lelkes öreghez,
Új munkára legott keljen a hantok alól.

ELÖSZÓ A TÁRGYALÁSHOZ


Ligeti Lajos: A magyarság östörténete cimü összeállításában Zsirai Lajos neves finnugorista nyelvtani -és szóelemzésbe kezd. Arany Jánosra hivatkozva lát hozzá munkájához.
A hivatkozott rész:
"Mivel a rokonnyelvekben rendesen nagyszámú színtaktikai egyezés mutatható ki, egy-egy véletlen egyezés csekély jelentösége amúgy sem érinti végsö következtetésünk helyességét."

Had idézzek most töle, magától Zsirai Lajostól:

kicsinyítö becézö képzök k, ka, ke

„ani' ángy; amikwe' ángyi; aniken' ángyikám“

"nane unokaöcs idösebb" (ebben az esetben ez báty és nem öcs; kiemelés tölem)

„naneke unokaöcs fiatal“

„pi' fiú; piuk'fiúcska“

„nuni' gyerek; nunika' kisgyerek“

Ennyi talán elég is, most pedig egy további idézet neves finnugoristánktól:

"Aki még ezek után is berzenkedik , akit még ez a bizonyító anyag sem gyöz meg, az a nyelvi tények tudományos értelmezésére teljességgel képtelen."

Ide kívánkozik ai Insbrucki Egyetem sumirológiai fakultásán tankönyv gyanánt használatos, sumir gramatikával foglalkozó könyv. Die Keilschrift (Az ékírás), szerzöi: Prof. Dr. Bruno

Meißner és Prof. Dr. Karl Oberhuber. Mindkettö a fenti egyetem tanára, illetöleg tanszékvezetöje. Ez a könyv szemléltei, hogy a világon páratlan tárgyas fönévragozást, (és az ik-es igét) csak a magyar és a sumir nyelben található, továbbá a magyar élö nyelvtan segítségével szemlélteti és oktatja a sumir gramatikát. Az oxfordi egyetem simirológiai tanszékén pedig, a felvételkor, alapvetö követelmény a jövendö hallgatók számára a magyar nyelvtan és a magyar nyelv strukturájának ismerete.
Namármost; akiket ez utobbi gyözött meg, nem pedig tudós Zsirai akadémikus ezt megelözö okfejtése, azokra rá kell, hogy süssük a finnugoristák legföbb tudományos érvét, hogy ezek a személyek; ". . .a nyelvi tények tudományos értelmezésére teljességgel képtelen . ." -ek.
Nem célom a hosszas nyelvészeti vita, még így egyoldalúan sem, e tanúlmány célja különben sem az, azért mégis idekívánkozik még egy nemkevésbé elhanyagoható tény, mégpedig az, ha a finnugor álláspont nyelvészetileg helyes is lenne, pusztán a nyelv alapján egy faji hovátartozást megitélni nem volna tanácsos. Példa erre a bulgár nép, hiszen senki sem vitatja fajilag türk eredetüket, noha nyelvükben szlávok.

TÁRGYALÁS

>Vastagon szedett sorok Arany erdeti sorai (követve az eredeti betüszedést), a zárójeles szavak pedig (nem önálló mondatként) a "rendhagyó elemzés" sorai.

AZ ORTHOLÓGUSOKRA
A szó jelentése: (Bakos Idegen szavak szótára) avagy a magyar nyelvtörténet múlt század végi szakasza,
vagyis a nyelv helyessége.


I.

De mivel verba valent usu
(a babér, az erö, a már szokás) -a fenti idegen szavak jelentése itt: zöldség-
Halad a nyelv, akárhogy nyúzzu(k).
(halad bizony és milyen irányba? nézzük)

II.

Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt;
(és ebben a nincs, nem is lesz és nem is volt nyelvben)
Ami új van benne, az mind rossz,
Ami régi, az meg tót.
(ez eddig teljessen világos)

III.

(most jön a lényeg)

Mottó:
Üsd, nem anyád!
Közmondás.

(mint késöbb kiderül, bizony nem!)

Boncold csak nyelvész! hát baj, hogy az áldozat elvész?
Tartozik ez tereád?. . .Egy bizonyos: nem anyád!

Bizony Budenc-nek, aki a magyarországi finnugor nyelvtudomány megalapítója és úttöröje; (Budenc, 1836-92, Kislexikon A-Z Akadámia 1968) nem az anyanyelve. Arany szépen utal itt erre.. Budenc húsz éves korában került Magyarországra és ekkor kezdi el a magyar nyelv elsajátítását. Élete végéig bizony csak törve beszéli a magyar nyelvet.

IV.

Szót, ragot és képzöt idegentöl mennyit oroztál
Attól fogva, hogy e négy folyam árja itat.
(szóval minden nyelvtani módozatot, söt a szavakat is úgy lopták össze,
ehhez a "nincs, nem is volt és nem is lesz nyelvhez," különben még beszélni
sem tudnának szegény magyarok)
Miklosich és Dankovszky nyomán s irigyelve babérjok'
(ök is a finnugorizmus bajnokai)
Egy sereg ifjú tudós rád bizonyítja mohón.
(és jött aiz ifjú karieristák csapata)
S minthogy utánok a szláv böngésznivalót nem igen hágy,
Most jön a német, oláh, új-görög és talián.
(vagyis egyetlen szavunk sem magyar)
Perzsa, tatár, török és amit száz évig az átkos
Újító szellem vak dühe fúrt-faragott.
(igaz ez nem más mint vak düh a már említett tudományos érvekkel, ez nem
lehet más; mint fúrás-faragás, azaz barkácsolás)
E nagy munka ha kész, (sietös!), a többivel aztán
Visszamehetsz Magyarom, Schytia téreire.
(mert ha visszamennénk ott ugyan már meg sem értenének)

V.

Ahogy indúlt a nyelvészet árja:
Árpád nyelve csak ferdített árja.
(tehát nem egy ösnyelv, hanem egy összetékólt dib-dáb, úgy is
mondhatnánk, hogy egy összelopkpdott "kreált" nyelv)

VI.

Ezután már hát hiába
Küldtök vissza Ázsiába,
Illünk az orosz igába,
A nagy Sláviába.

Arany ezzel a VI. résszel megrajzolta, elöre vetítette "Trianon"-t, a szláv osztozkodást országunk testén és a közel félévszázados szovjet-orosz igát a csonka országrészen.


VII.

Amit Miklosich és Dankovszky s Leschka szerényen
(feltünik egy ujabb lángeszü tudós: Leschka)
Meghágy, Bernátok kótyavetyélik el azt.
(Munkácsi Bernát „kapkod mint ményküben a Bernát“, úgy kapkod
a Wogul-Magyar szótár megszerkesztésén)
Kapkod ürügyhöz ez is, mit a menyköhöz elöde,
(Bernát a menyköbe)
Hogy, ha mi bönge marad, elszlavizálja szegény.
(besorol minket is az orosz birodalomba, illünk oda, hiszen valamennyi
u.n. finnugor nép ott él, miért is lógnánk ki pont mi a sorból)

Vajon hól is vehette és mennyiért ezt a szép magyar nevet?!

VIII.

KI VAN

Azon hírre, hogy ezt ,aus ist´ -nek (vége van) olvasták nálam
s meg akarják támadni

Már ha ki van kártyád, sincsen ki a nyelvtudonányod,
Nyelvör ! nem nyelv-ör vagy te, ha nyelvi malheur.

(Azt hiszem ehhez nem szükséges a magyarázat, ezt a sort nem kell külön elemezni, elég az idézet szavai, hiszen önmagukért szólnak; nincs ki a nyelvtudományod te nyelvi malör.)

IX.

Oh Búdenc, Búdenc! magad is már mennyire túlmensz,
(már megint Budenc, a legnagyobb magyar (?) nyelvtudós aki csak makog
magyarúl)
Nézd fiadat, Simonyit! Elhagya, rád se konyít.
(bizony Simonyi a "fogadott fiú" maghasonlik "apja" érvein, ugyanígy tett
Török Pál is.)

TÖRÖK PÁLNAK

I.

Pál, fordulásod forduljon mindig örömre!
Pál, megtérésed hagyja sokára az ég.

II.

Adós vagyok, de insolvens, Pálom -
Csak e kis váltóval prolongálom.

Álljanak itt végezetül és összefoglalóúl Arany János sorai, jellemezve a magyar nyelv kerékbe töröit:

"Nem bírván az oroszlánnal,
Annak vermet ása,
Takarónak a veremre,
Mint egyéb gazságra, jó lenne
Krisztus szent vallása."
(A.J. János pap országa)

BEFEJEZÉS

Néhány szó Arany Jánosról:

Munkám nem volna teljes, ha nem ejtenák náhány szót Arany Jánosról. Idézet a Világirodalmi kisenciklopédiából (Gondolat, 1978. I. kötet, 63. oldal): "Nagyszalonta, 1817. 3. 2.-1882. 10. 22. költö. Földmüvelö házaspár gyermeke." Még a mi korosztályunk (rákosikor alatt) úgy tanultuk, hogy Arany a "nagybajuszú parasztbácsika." Volt szerencsém személyesen ismerni fiának Arany Lászlónak a magántitkárát Somogyi Lajost. Nagybátyám volt. Töle tudom, hogy az Arany család nevét nemesi birtokáról a göbölyösi Aranypusztáról kapta, teljes neve pedig: Nagyfalusi Göbölyössy Arany János volt, a göbölyösi Aranypuszta birtokosa, ez nevének genitívusza.
Végül felhívnám a tisztelt "tiltakozók" figyelmét arra a nem csekély és egyátalán nem elhanyagolható körülményre, hogy Arany János nyelvünknek jeles müvelöje volt, választékos szép magyar beszédén generéciók nötek fel. Izes kiejtése és szókincse a szép magyar beszédben máig is páratlan és utolérhetetlen. Hiszem, hogy nem túlzok, amikor azt állítom, hogy a magyar nyelvet haláláig kerékbetörö Budenccel, és orítozó társaival egy napon még csak megemlíteni sem lehet, még akkor sem, ha "Ö" (a finnugoristák szerint) csak "délibábot kergetett".

Aki pedig most vitába száll ezzel a Rendhagyó verselemzés címü dolgozatommal, az tulajdonkép nem velem, hanem magával

A R A N Y J Á N O S S A L

száll vitába.

Megszívlelendö kérdés: f e l n ö t t e m á r h o z z á?!

Búcsúztatom Öt az olvasótó saját szerény szavaival:

"Azt hívém: tört dal lesz az,
Mely derülten játszik,
Míg rájegyzi jámbor kéz:
"A többi hiányzik.""
(A.J. En philosophe)

ZÁRSZÓ

Néhány szó Munkácsi Bernáth "Wogulisches Wörterbuch" címü munkájához (Akadémia 1986) Emeljük ki azt a két szót, melyek ösidöktöl fogva szerves tartozékai nyelvünknek, a magyar szókincsnek.

magyar wogul türk
atya tarem at(y)a
anya san an(y)a

Mint látjuk a kiemelt magyar szavak nemigen hasonlíthatóak össze az állítólag hozzánk legközelebb álló vogul megfelelöivel. Ellemben az ó-török (türk)-kel, ha nem vesszük figyelembe a nyelvfejlödés során bekövetkezett szólágyulást (t=ty, n=ny) még ma is egyezik, márpedig nem valószínü, hogy apáinkat és anyáinkat a török hódóltság ideje alatt alatt tanúltuk meg megnevezni a törököktöl és addig csak személyes neveiken szólítottuk szüleinket. (Pl. Pál, Teréz, stb.)

Megjegyzés:
A mai török tartomány Anatólia, a latinos végzödést levágva Anatól (tól, töl rag) elvéve az Ana vagyis a magyar szólágyulást is figyelembe véve An(y)ától. Anatólia pedig türk (török) östartomány, onnan rajzottak szét, vagyis az an(y)ától, ahonnan az élet ered.

Néhány szó az akadémiáról:

A Finn Tudományos Akadémia lapjának néhény évvel ezelötti, német nyelven is megjelenö számában, a következö szövegrész jelent meg:
"A magyar nyelvnek annyi köze van a finn nyelvhez, mint a svédnek az ó-göröghöz." Vagyis ezekszerint nyelvünk nem európai, hiszen nem sorolható be még a finnugor nyelvek családjába se. Hogy értsem ezt?! Akkor amikor a német középiskolákban Európa fövárosai közé sorolják be Ankarát, ( a török föváros mélyen Ázsiában fekszik) a török állam ECU emlékérmét veretett, mintegy demonstrálva európai hovátartozását. Amióta az eszemet tudom folyton csak azt hallom, hogy hazánk régiója nem tartozik Európához. (1. lábjegyzet) Igen, a megoldás kézenfekfö: mi igenis nem vagyunk Európaiak és ez nem szégyen, minékünk büszkén kell vállalnunk: MI KÁRPÁTMEDENCEIEK VAGYUNK!!

A tisztelt hazai akadémiának pedig a figyelmébe ajánlanám a következöket: A Magyar Tudományos Akadémia (késöbb MTA) mint olyan -a világ összes többi akadémiájától- páratlan és egyedi, ugyanis nem állami, hanem magánalapítvány. Alapítója gróf Széchenyi István. Tehát nem állami tulajdon, hanem a Széchenyi család adománya a nemzetnek és mint alapító család örökös felügyeletet gyakorolhat felette, így az állam nem felügyelheti müködését. Tehát az állam nem jogosult kinevezésekre, a tuidományos ágazatok kijelölésére és egyátalán semmire sincs a nemzet, vagy a Széchenyi család által f e l j o g o s í t v a, de legkevésbé az MTA belsö életének és rendjének tabuként való kezelésére.

1. lábjegyzet
Igaz ugyan, hogy a tanulmány megírírása óta, Magyarország (2004. május 04.) az EU tagja. Papiron teljes joggal. Ám helyünk az unióban puszttán csak másodagos szerepkörrel bír. Az unió alptörvényeivel ellentétben több régi tagállam korlátozást rendel el több területen. Példéul a munkaerö befogadásban. Ebben élen jár Ausztria és Németország. Swédországban példéul tartozkodási korlátozás van bevezetve 90 napra. Csomagjainkat a határállomásokon nem vizsgálják ugyan, de a vizsgálati jog ki van terjesztve az egész EG területre. Akár a lakásunk elött is megtörténhet.
Érdekeink érvényesítése is csak hosszas huza-vona után érvényeülhet, ha egyátalán érvényesül. Helyünk még ma is, sok esetben inkább kivülre, mint belüre esik. A magánéletben (a régi tagállamokban, igaz nem hivatalosan) lenézen beszélnek rólunk, tisztelet a kivátenek, mert akad ilyen is. A szemléletváltás még mindíg nem történt meg. A hivatalokban, ha erre lehetöség van, mimndig a számunkra kedvezötlenebb rendeleteket alkalmazzák, a minket megilletö jogok em automatikusak.

Erre egyedül jogosult lenne egy kuratórium, a nemzet különbözö rétegeiböl kijelölve, azaz megválasztva, önmagukból választva a belsö tisztségviselöket (pl. elnök, alelnök, stb.), meghatározott idöre, illetve feladatra. A kuratórium felett a Széchenyi család egy tagja (pl. családfö, ez általa átruházható) vállalna védnökséget, örökös tiszteletbeli elnökként vétójoggal felruházva.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az MTA müködése a mai formában (kezdve Wámbéry eröszakos eltávolításától, azaz az elsö állami beavatkozástól /Habsburgház/) i l l e g á l i s vagyis törvénytelen, még morális értelemben is.


Végkövetkeztetés:

A finnugor teoria származásunkra vonatkozó megéllapításai akár helytállóak akár nem, alapjában véve törvénytelen és erkölcstelen, mert vétnek a nemzet írott és iratlan törvényei, erkölcsi normái ellen.

Stuttgart, 1999. április 29.

Riester Árpád











HUNOK VONULÁSA
(Hunenzug)

Irta: Börries von Münzhausen
Nénet eredetiböl,
nyersfordítás: Kruták Lajos
nüfordítás: Árpád von Riester

Leszáll az alkony, visítva süvít a szél,
Vadtól üres mezökön lassan szitáló esö kél...
Messziröl borzalom, látszik ahogy egy falu ég.
A mosolygó parázstól fájdalmas félelem kél.

Egyszercsak felkél, egy tompán zúgó vad dübörgés,
Mint egy fenyegetö orkán közeledik e menydörgés.
Mind egyre hangosabb, mintha csak föld nyílna meg,
Úgy ékezik keletröl egy verhetetlen vad tömeg.

Tompán dübörögve csattognak a rozsdás patkók,
Remegnek a berkek, fák, remeg a föld s a pallók.
Ez nem más mint a hunok, vad fergeteges serege,
A nyeregkápákba tüzött harci kelevézek erdeje.

Ez egy térdeket remegtetö fergeteges, sötét, vad sereg,
Sáros nyergekben ülve, rémítöen csillognak a fegyverek.
Fönn az elvadúlt arcú, megdöntött derekú marcona vitézek,
Sebhelyes testükön feszülö inú, izmos, félelmetes lények.

Tombolón zuhogó vad esöben hallik rémítö ordításuk,
Mindegyre csak nö megszámlálhatatlan sokaságuk.
Csak nö, nö, egyre csak növekszik e hontalan tömeg,
Kiknek bölcsöjük volt és temetöjük lesz a nyereg.

Végre, végre itt van, az utolsó is megérkezett,
Mint egy vad bömbölö állatcsorda mely eleresztetett.
Legázólva minden, mindent mely csak útjukba esett,
Nyomukba csak a fekete sárba taposott erö, mely vezet.

Leszállt az alkony, a mezön vadúl süvítö szél,
A leégett falu pernyéjét messzire hordta a szél.
Nincs ki ellent álljon, mikor e félelmetes sereg kél,
Lassan halványuló parázs mellett a félelem dala kél.

Óh ments meg Uram minket a hunok nyilaitól!




1999. február


A BESZÉLÖ FAHUSZÀR
Jász népmese nyomán,
feldolgozta: Riester Árpád.

Vers a Beszélö Fahuszárról

Vágtat a Tejúton, szilaj méneken a csapat,
A Puszta régi vitézeinek verhetetlen hada az.
S ím kiválik egy, lelép a Csillagösvényröl,
Az élet vizét hozza, ... Magor Napistentöl.

Beteg gyermek várja, a Puszta kicsi fia,
Lelkében a kérdés; hol marad ez a katona?
Végre megérkezik, a gyermek sikolt és így kiált:
Szülém! Itt jön, itt van, a Beszélö Fahuszár


Hogyan is kezdödött?

Mint minden mese, ez is úgy kezdödik, hogy ......“egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyeken is túl“ ......csakhogy, mi tudjuk hol vannak az „üveghegyek“, azok a csodálatos bércek a Kárpátok bércei, ahol az Iszter (a Duna) tündérkirály élt királynéjával a szöke Tiszával és gyermekeivel, -akiket most hosszú lenne felsorolni- az Ipoly tündérleánytól egészen a Maros tündérfiúig. Ott hancúroztak, csobogtak, locsogtak, ricsajoztak ök pajkosan, vidáman a kisebbik Pusztán, a dombos Dunaháton és az ezen túllévö szép vadvirágos pázsiton, hol számos és megannyi állat élt valaha. Ez a Tündérkert Magor Napisten, a Napkirály féltve örzött kertje volt. Ez amit megkímélt a vízözöntöl, itt minden ösállapotban várta a Napkirály gyermekeit, a Puszta fiait.

* * *

A jel már megérkezett a Meotist partján élö Puszta Fiaihoz.
-Nem értem! Nem értem! Hangzik Keve kapitány érces hangja, Torda az öreg táltos felé. Hiszen Atilla még gyermek és ö a kiválasztott és a Napkirály mégis üzent, hogy indúlnunk kell?

-Igen Keve. Válaszolta Torda az öreg táltos. A küldetés, a feladat rád vár, te mint Isten Ostorának Atillának nagybátyja rád vár a küldetés, a Hun nép felvezetése a Világ Rámájának Aranyos Szegletábe, a Kárpátmedencébe, hogy mire Atilla uralkodni kezd már birtokolnunk kell Öseink Földjét, hogy az Ostort ki lehessen bontani.
-Küldetés. Mondja Keve. Akkor az én idöm is addig tart, míg e küldetés beteljesedik.

* * *

Bizony addig tartott. Keve hunok dicsö kapitánya midön Akvinqumnál az éjszaka leple alatt börtömlökön úsztatva átkelt az Iszter gyöngyözö habjaim és elfoglalták Hunor által emelt Ös-Budavárát meghalt. Hátúlról érte egy gyilkos nyílvesszö. Mire a Napkárály képé megcsillant az Iszter vizén, ezernyi hun vitéz torkából hangzott fel a kiáltás: Hol vagy Keve Apánk, hol vagy dicsö Keve kapitány? A Nap orcájából kifakadó meröleges sugár arra a helyre világított, ahol holtan feküdt a hös Keve kapitány. Temetése egyszerü, ám mégis pompás és nagyszerü volt. Minden hun vitéz egy süveg földet hozott e szép ország minden tájáról a hös Keve sírhalmára, a mai Új-Budavára helyén elterülö síkságra. Így emelkedett az új dunaparti Várhegy, hová is épült a mai Budavára. Ezt hívták Keve-Házának. Számos hun vitéznek lön ez temetkezési helye az idök folyamán.

A beteg királyfi.

Nagyot ugrunk az idöben. Atilla kibontott Ostorát Európa rettegte már. A Turul mellé ezidöre már a Fehér Szarvas is beköltözött Ös-Budavárába. A Fehér Szarvas Réka királyasszony címerállata. Réka ösi hun fejedelmi család utolsó aranyágacskája.
Atilla sátrában vagyunk a pilisi erdök szélén a félelmetes hun sereg nyári táborában.

Nagy volt Atilla öröme, hiszen nemrég talált rá egy pásztorfiú Isten Kardjára. Ez a végsö jel volt Atilla küldetésére, az Ostor teljes kibontására.
-Királyom! Szólalt meg a belépö Csege, rossz hírt hozok; Réka királyasszony szépséges homlokát sötét felhök borítják, melyek eltakarják az ö szemeiben fészketrakó boldogság dalos madarait. Szívébe mélységes szomorúság költözött. Kicsi fia a Te Szemedfénye, Csaba beteg. Lázas, félrebeszél, a táltosok tehetetlenek. A királyasszony csak a te engedelmedet várja ahhoz, hogy idegen bölcsek megvizsgálhassák a kis királyfit.
Atilla összevonta szemöldökét és vadúl belemarkolt a levegöbe.
-Ezt nem engedheti meg a mi urunk Magor Napisten, hiszen a gyermek születésekor égi jelet kaptam Töle, hogy a hatalmas hun nemzet egykor majd néki köszönheti létét, a zord idök elmúltával túlélését. Csege itt maradsz a táborban -rendelkezett Atilla-, átvezed a hadak irányítását, a hadgyakorlat tovább folytatódik. Azzal felpattant a mindig felnyergelt szárnyas paripájára és náhány testör kiséretében elvágtatott Ös-Budavár irányába.

* * *

Réka királyasszony kilépett Csaba királyfi ágyasterméböl.
-Elaludt. ... Szakadt fel melle mélyéböl a sóhaly, Hívjátok Tordát, tudnom kell míly jelt kapott, miért fordította el tölem Lángoló Arcát a Napkirály és hol marad másik arca a Szélkirály.
Atilla lép be szótlanúl, rögtön utána Torda a vén táltos.
-Nos hát, hívjatok idegen bölcseket. Szólalt meg Atilla. Te meg öreg Torda ne neheztelj, nem tudni Urunk miként rendelkezett. Tudom benned Babilon Bölcseinek Östáltos Szelleme ég, de legyél jelen a vizsgálatoknál.
Torda meghajtotta magát és a háttérbe lápett.
A zoltánok szétszágúldoztak, a parancs ki volt adva.
A Panon Birodalom minden részéböl összesereglettek a bölcsek és mágusok. Hossszan vizsgálták a beteg királyfit, összesúgtak, tanakodtak,

elgondolkodtak, de segíteni ök sem tudtak, majd megkapván jutalmukat távoztak. Végül Torda és Réka a beteg királyfival magukra maradtak.
-Én elutazom az Ös-Bálványos-Föhöz, áldozatot muatatok be a Hadak Urának. Mondta Torda, azzal eltávozott.
Réka királyasszony pedig bement beteg kisfiához és kedvencének az ágyaszélére ült, miközben udvartartását aznapra elbocsájtá.
Csaba csendesen aludott, alvás közben homloka kisímúlt, de orcáin ott égtek a
láz rózsái.

* * *

Torda meggyújtotta a Napisten egyszrü természetalkotta köoltárán az Áldozati Tüzet. A Lángoló Isten rövid idöre a földre érkezett. Szikrái mint megannyi tüzvirág az ég felé szálltak, füstje halványan tört az ég felé. Az Ég elfogadta a jeladást, mikoron már a szép fehér ló mája sercegni kezdett az izzó zsarátnokon Torda elrévült, Babilon Ösi Szellemei szállták meg lelkét.

* * *

Réka királyasszony csendben figyelte alvó kisfiát akinek arca egyszerre csak elváltozott és álmában beszélni kezdett:
-Hopp, hopp, hol van a kardom, -mondta- hol van kicsi ponym? Hívnak, hisz bajba jutott a Beszélö Fahuszár. Hozzám indúlt, hogy játszon vélem, de útközben baj érte.
Réka csendesen megsimogatta Csaba orcáját, föléhajolt és lágyan suttogta:
-Pici fiam, szememfénye, mit kérsz, mit adjak?
- Anya! Segíts! Hozd el nékem a Beszélö Fahuszárt. Sikított fel Csaba.

* * *

Ismét Torda lép be.
-Királynöm, beszélnem kell véled. Kérlek halgass meg.

-Mond jó öreg Torda, mond mit üzent számodra Nimród a kisebbik Hadak Ura?
-Magor Napisten már elküldte a Csillagösvény egyik harcosát, a Beszélö Fahuszárt hozzád az Élet Vizével, aki meg is érkezett Földünkre. Útközben azonban a Lidérc eltéritette. Sötét gonosz felhö képében a Nagymedve csillag elé húzódott, így a Csillagvár fényei nem tudták beragyogni az utat és mire a Szélkirály a felhöt tovafújta már eltévedt. Így csak egy helyen lehet; a Lidérc földalatti birodalmában, fogva tartva, onnan pedig csak az asszonyi furfang, az Anyai Szív mely kihozhatja. Készülj kírályném a feladat rád vár. Utadról senki sem tudhat, még Atilla sem. Eridj Ös-Budavár legfelsö toronyszobájába, hol az már ösöm szelleme vár reád. Eridj és beszélj vele. Nem félsz királynöm, mert félned nem szabad!
Réka elindúlt felfelé a keskeny grádicson. Már ez az út is félelmetes volt. Az egyetlen fáklya fényétöl felriadt denevérek csaptak a királyasszony arcába. A fészkéböl felvert bagoly huhogta a vészjóslóan a félelmetes halál dalát. Réka megremegett. Mire felért a legmagasabb torony legfelsö szobájába erötlenül rogyott le az ott lévö karosszékbe és a kimerültségtöl, a sok-sok álmatlan éjszakától nyomban mály álomba merült.

Réka királyasszony álma.
Menj! Szólott -a Csillagvárban- a kisebbik Hadúr a Szélkirályhoz. Vedd szárnyaidra Álom Tündért és ereszkedj vele bársonyosan a királyasszony szemeire. Szépmezök Szárnya és Jószél Fúvása a segítségedre lesznek. A Szélkirály lágyan megbillentette magát és az Álom Tündér bársonyos nesszel ereszkedett a királyasszony csukott szemeire, behatolva annak tudatába elmondta a Csillagvár Urának üzenetét.
A Beszélö Fahuszárt keresed? Az bizony a Földalatti Birodalomban van, Lidérc fogságában. Nekünk égieknek a hatalmunk nem ér el odéig. Az a nép lakja, mely ellopta hatalmunk egyrészét és azzal a Teremtésünk Történetét kisajátította magának és mindezt levitte az alsó világba. Ettöl dermed már régóta minden évben a Földanya. Ez még Babilonban kezdödött és Egyiptomban fejezödött be. Mig mi fogyunk, lakóinak száma egyre nö

az általuk befogadottakkal, kik nem váltak méltóvá, hogy Magor Napisten Gyermekeivé váljanak. Ott vannak még áruló véreink mely nékünk százszorosan fájdalmas. Neked csak annyit tudunk segíteni, hogy az utat megmutatjuk, de ettöl nagyobb segítség lesz számodra az Anyai Szív és a Földanya remegö útmutatása. Jol figyelj hát! Mindíg a szívedre hallgass. Ha kételyek támadnak benned; hívd elö az Anyai Szeretetet, idézd fel beteg gyermeked arcát. Az út az Iszter legmélyebb és legnagyobb örvényén át
vezet az alsó világba. Utadról senkinek sem szabad tudnia, ezt jól jegyezd meg és mégvalami; sok-sok hamis Beszélö Fahuszárral találkozól majd, ez mind-mind a Lidérc álorcája, ezek közül neked kell majd kiválasztanod az Igazit, de ha elvéted az számodra végzetes lesz. Gyermeked meghal és te örök idökre szolgálója leszel Lidércnek, a Beszélö Fahuszár pedig örökre elvész az Élet Vizével együtt. Én bízom benned! Indúlj!

Réka királyasszony útja.

Réka királyasszony mikoron felébredt elgondolkodott, levetette szép ruháit, rongyokat húzott magára és az ott lévö érctükörbe tekintve látta amint arca eltorzúl, rúttá válik. Úgy érezte, hogy Lidérc ott áll mellette. Kinyitotta a toronyszoba ablakát, lenézett a mélyben örvénylö Iszterre és megborzongott. Ki tudja látja -e még gyermekét, azokat akiket szeret, Atillát? Az örvény csalogatóan és mégis elborzasztóan hívta. Ugorj! Vélte hallani a hangot. Mire vársz! Ne tétovázz! Az elsö hang lágy, de mégis érces volt. Ez Babilón Ös-Szellemének hangja, míg a másik viszont gúnyos kacajba torzúlt. Ez Lidérc hangja volt.
Az Iszter habzó tükrén a Napkirálytól ellopott lángok cikáztak halvány-kéken és -e lidérztüz a hamis örvényt világítván meg, nem azt mely az alsó világba vezet -hanem azt amely a pusztulásba-, oda hivogatván a királynöt.
-A Holdanya eltakarva Lidérc sötét fellege által, hogy találom meg az igazit? Sóhajtva kétdé önmagától RékaA legnagyobb, a legmélyebb ! csengett fülében az álombeli hang.- Jaj ha elvétem az ugrást! Kiáltotta fel és ugrott.

A Lidérc taszította meg. Ám ahelyett, hogy egyenesen a halál örvényébe, a hamis örvénybe zuhant volna, hová Lidérc taszítása küldte, érezte, hogy a Szélkirály a szárnyaira veszi és lágyan röpíti az igazi örvény felé. Egy villanás hasította ketté az eget és a Lidérc gúnyos kacaja.
-Nem baj Szélkirály, az Alsó Birodalomba nem követheted, ott már én vagyok az úr, ott nem tudsz a segíségére lenni, hatalmad itt véget ért, ott nékem teljes hatalmam van. Jól jegyezd meg: A játszma még nem ért véget! És mégegyszer gunyosan felkacagott.
Kacagása nyomán; föld repedezett, fák hasadoztak, falak töredeztek. Az elhagyott toronyszoba ablakából is hatalmas ködarab vált le, nagyot csobbanva az Iszter vizében.
Réka királyasszony még egyszer látta a földi világot a hatalmas villám fényénél mielött még végleg alámarült volna. Mellette csobban a leválott ködarab, hogy nem ráesett ez a Szélkirály gyermekének Jószél Fúvásának köszönhetö. A legmélyebb és legnagyobb örvénybe zuhant, oda ahová a Székirály repítette, majd eszméletét veszítve nyílegyenesen zuhant, zuhant vizet hasítva az örvénylö Iszter feneke felé. Amikor talpa az Iszter fenekét érintette a Földanya szétnyílt, megnyitván számára az utat az alsó világ felé.
Ki tudja meddig feküdt az alélt királynö az Alsó Birodalom kapujában, Lidérc gyönyörüségére eszméletlenül. Lidérc sokáig nézte kezét dörzsölve és már látta maga elött Réka királyasszonyt megalázva, mint az ö örök szolgálólánya. Ám egyszercsak magához térvén, szemét felnyitotta.
Tudta hol van és a halványan derengö fényben, mely még a felsö világból hatódott alá, bátran lépett be oda, ahová már a felsö világ egyetlen sugara sem hatolhatott be.

Az Isteni Tanács.

Az Isteni Tanács összeült. Magor Napisten vezette a szót:
-Már az mégiscsak felháborító, hogy az én örök idöktöl való hatalmam ellenében így merjen dacolni és meg nem szünni rosszat cselekedni.

A Csillagvár ura, az öreg és mégis daliás szálfatermetü Nimród, a kisebbik Hadúr szólalt meg:
-Hogyan tudnánk leányunknak Rékának, a Szarvasanyának a segítségére lenni? Ne hagyjuk magára. Talán a félig földi, félig égi Tüzkirály Kovács tudna segíteni, ha pörölyével a földet átfogó hatalmas abroncsot meglazítja, akkor a Földanya képes egy kissé repedezni és így a felsö világból lejuthat valami, ami a királynö segítségére lehet.
-Igen. Szólt a Szélkirály; én meg segítek befújni azt, ha az Álom Tündér odakészíti a beteg királyfi arcát, a Gondolat Tündér pedig Jó Gondolatait, melyek az Égi Gondviselésböl táplálkoznak.
-Mi vállaljuk! Csendült egyszerre a két tündér szava.
Ekkor a Tüzkirály Kovács - ki az Isteni Kardot, Atilla kardját kovácsolta- felállt, megragadta hatalmas Pörölyét és rávert a Föld Abroncsára az egyenlítöre. Szikrázott az, a Pöröly mázsás csapásai alatt. Ütései nyomán bércek sülyedtek le, hegyek szökkentek a magasba, tüzhányók okádták Lidérc által kotyvasztott büzös, félelmetes anyagaigat, az összegyült lávát. A föld számtalan helyen megrepedezett, ezek nyomai mind a maig láthatóak.
A két tündér pedig elindúlt, hogy a repedések, -melyek az alsó világig hatolnak- szájához készítsék sugallataikat. A Szélkirály is felkészült útjára.

Lidérc birodalmában.

Réka királyasszony elindúlt hát a Lidérc Földalatti Birodalmában. Az Ármány, Lidérc kisebbik testvére rögtön a nyomába szegödött és sugallni kezdte a rossz gondolatokat.
-Minek jöttél?! Itt elveszel! A hitüket elhagyó áruló lelkek csak rád várnak, bosszút lihegnek. Atilla végeztette ki öket.
Ekkor a Szélkirály felfújta magát és az egyik hasadékon át lefújta a beteg királyfi lázrózsás arcát, mire a királyné félelme alábhagyott.
Sötét szük folyosón haladt végig. Az Ármány mindenütt elötte haladt, különféle halovány fényben derengö rémképek alakjában, melyek a szinte alig

járható folyosó sziklái által csipkézett kiszögeléseiböl tüntek elö, rémséges képeket festve a királyné szemei elé. Távolban zöldes fény derengett, kénköves büz szaga érzödött, halk tompa félelmetes puffanásokkal telítették az alagút kiálló szírtjeit, melyekröl egyre halkulva, majd ismét felerösödve félelmetesen verödtek vissza. Végre elérte az alagút végét, honnan egy tágas, de szuroksötét csarnokba jutott, melynek se széle, se hossza.
-Most merre? Kérdezte önmagától tanácstalanúl, tépelödve.
A Szélkirály ujabb jelet küldött alá, miben Jószél Fúvása is derekasan kivette részét. Ismét kicsi fia képét. Réka megindúlt abba az irányba, a szuroksötét éjszakánál is mélységesebb sötétben. A kép egyszercsak eltünt, Lidérc bübályos, garabanciás fuvallata nyomán, ám a királynénak helyén volt
az esze és az irányt tartotta. Mikor érezte, hogy falnak ütközik, Lidérc velötrázó kacajt hallatott. Eltévedtél! Eltávedtél! Zengett vízhangként a fülében, elöször élesen, majd egyre gyengülöen. Eridj tovább. Hangzott a Gondolat Tündér suttogóan bársonyos hangja és a feszülten figyelö Földanya széttárta ölét, a királyné pedig beléphetett a Harmadik Próba csarnokába.

A Beszálö Fahuszár.

Itt minden fényárban úszott, a fény szinte bántóan, bénítóan vakító volt. Ám ez nem a fenti világ jótevö, meleget és szeretetet árasztó isteni fényei voltak, ezek hideg, a gonosz anyagok keveredéseinek kisülései, a gyilkos gázok fényei valának.
Réka körülnézett, a fal telis-tele volt felaggatott kalitkákkal és mindegyik kalitkában kicsinyre varázsolva egy-egy fahuszár állt, némán beszélni nemtúdóan. A királyné tudta, hogy közülük csak egy az igazi, a többi hamiskép, a Lidérc álképei és ha most rosszúl választ, hát akkor mindennek vége. Elveszett ö is a fahuszár is és kicsiny fia is. Hogy választását megnehezítse Lidérc és Ármány, szemet gyönyörködtetö, szinte vakító fénysugarak alakjában cikázott villózott a királyné szemei elött, szinte, majd megvakítván öt, számítván arra, hogy így majd találomra nyúl az egyik kalitkához.

Ide már nem tudta leküldeni fuvallatát a Szélkirály, nem tudta leküldeni tündérei képét, hiába próbálkozott. A gyémántfalakon megtört a leküldött gyenge sugár és hamisképpé változott. De a Gondolat ott zúgott az agyában, igen a Gondolat Tündér mégis utat talált. A Gondolat, hogy meg kell mentenie beteg kisfiát. Az Anyi Szeretet testet öltött. Halvány-sötét árnyék vetödött az egyik kalitkára, melyet az Anyai Szeretet váltott ki Réka gondolatai nyomán.
-Ö az! Sikoltott fel örömében Réka. Majd habozás nélkül megragadta a kalitkát.
Lidérc toppantott dühében, a Földanya megremegett. A csarnok nagyot csendült és Réka fenn találta magát a felsö világban, a pilisi erdök mélyén, kezében a kalitkával, benne a Beszélö Fahuszárral, aki a szabad levegöt érezvén tüdejét teleszivva rögtön megszólalt:
-Hopp! Hopp! Mondta és kezében megcsillant a szép veretes kulacs a Turul
képével, benne az Élet Vizével. Hely pedig de fájt erre Lidércnek a foga, ennek az Égi Víznek egyetlen cseppjével életre kelthette volna halott birodalmát, ám nem ismerte a kulacs zárjának fortélyát, de ha ismerte is volna, még akkor is számolnia kellett a fahuszár Delejes Égi Kardjának élével és annak hegyével.
Közben az égböl a kulacson lévö kép eredetije ereszkedett alá. Igen az égi madár, a Napisten küldötje, a Turul. Ö vezette, oltalmazta, táplálta napokon keresztül Réka királyasszonyt, mignem a távolból feltünt az Iszter és partján Ös-Budavár csipkés tornyai és az öt körülvevö erös falak.

Gyász Atilla udvarában.

Immáron kerek egy esztendeje, hogy Réka királyasszony eltünt. Atilla nem tudta és nem is akarta elhinni, hogy Réka az öngyilkosságot választotta, hiszen szerette öt és tudta, hogy viszontszeretik. Esküvöjük, nászuk a kölcsönös szerelmen és a kölcsönös kiválasztáson alapúlt. Szerelmük évek múltán sem halványodott, csak egyre erösebbé vált, szerelmük gyümölcsöt is hozott a kedves, szép Csabát. Nem! Ö nem hagyhat itt így engemet és föleg

nem beteg fiát, bár a jelek kétségtelenek; a levetett ruhák, szépen rendbe rakva a torony legfelsöbb szobájában, egyszóval mind-mind, minden jel az öngyilkosság mellett szólt. Az Ármány pedig szüntelenül ott ármánykodott körülötte, beleültetve magát Atilla gondolataiba. Egyedül talán csak Torda a vén táltos tudta, vagy csak sejtette az igazat, Réka királyasszony küldetését és bizonyos jelekböl annak útját. A Szélkirály állandóan susogott fülébe lágy hajnali szellö képében, de az öreg táltosnak, titkát nem volt szabad elárúlnia, száját a hétpescétes titkok lakata örizte.

* * *

A baj bekövetkezett, Csaba királyfi a legkisebb, a legjobb, a legnemesebb, apja Jövöbe Vetett Hite, az ország szemefénye egy borongós délutánon lehunyta szemeit és ki sem nyitotta többé. Ott feküdt kicsiny ravatalán, a Hadúr Oltára elött. A nemzet nagyjai tisztelegtek sorra koporsójának üvegfedele fölött. A hun vitézek arcukat megvagdosták, lelkük csatornái megnyílottak és orcáikon patakozva keveredett a sós vér a sós könnyel, torz és fálydalmas csíkokat festve azokon.

* * *

Mikoron Atilla egyedül maradt Ös-Budavár vértöl itatott belsö udvarán, tovább virrasztott, örködött kicsi fia teteme mellett, várván, hogy a Lángoló Isten utolsó sugaraival végigsimítsa a kis holttest orcáját, egyszerre csak hangos zaj veri fel az áhítattal átitatott néma halotti csendet.
-Ki ez?! Mi ez?! Csattant fel Atilla hangja. Ki mer gyászomban engem és a lanyugvó Nap pirral elöntött orcáját, mely már a halott kisfiam orcáján pihen, megzavarni! Az áhitat csendjét elkergetni! Azzal intett szemével egyik testörének, hogy nézze meg mi törtérnik odakünn.
-Királyom! Szólt a visszatérö testör. Egy öreg koldúsasszony akar mindenáron bebocsájtást nyerni színed elé. Merjem -é mondani? Különös, de azt állítja magáról, hogy ö Réka királyasszony. Nyilván a nemzet gyásza

az, mely ennyire eszét vevé. Kérlek ne bántsd, hisz oly esendö. Vendégeljük meg és bocsájtsuk útjára, hiszen napnyugtakor a Keve-Házán nyitott üreg bezárúl.
-Engedd színem elé. Rendelkezett Atilla. Legyen hát jelen aki ennyire mélyen velem érez.

A visszatért királyasszony.

Réka belépett, -mert hisz ö volt a koldúsasszony, ö mégpedig eltorzúlt alakban élve, de erröl megfeledkezve- széttért karokkal repült az öAtillája felé. Atilla azonban csak állt, állt, szótlanúl, erösen elcsodálkozva -oldalán az Isten Kardjával- a koldúsasszony szavain. Ott állt ö, a Világ Pörölye, Isten Ostora, porig súlytva, de szemében még akkor is félelmetes tüz égett, a Napkirály, a Lángoló Isten Tüze, mutatván, hogy jaj annak akire csak egy kis szikra is rápattan ebböl a félelmetes tüzböl.
-Atilla! Hitvesem! Kedvesem! Kicsiny gyermekünk apja! Hát így fogadsz?
-Nem tudom ki vagy. Szólalt meg Atilla, de látom, hogy fájdalmad mély, mely eszedet vette, az egekig ér. Jer hát és gyászólj, könnyezz vélem.
A királyné semmit sem szólt, hanem a koporsóhoz lépett, annak üvegtetejére helyezte a Beszélö Fahuszárt, aki szikrázó Égi Kardjával megrepesztette a koporsó üvegtetejét és a Turulos Kulacsból néhány csepp életvizet cseppentett a halott királyfi orcájára, miközben adafönn az Ég Madara a Turul keringett, egyre kisebb köröket írva, majd leszállt Csaba koporsójának tetejére.

* * *

Az Élet Vizének cseppeitöl Csaba orcáját az élet pírja futotta be, szemét kinyitotta és megszólalt:
Szülém! Itt van! Itt van a Beszélö Fahuszár.
Ebben a pillanatnan a Felsö Világ nagyot csendült és a Szélkirály lágy fuvallat alakjában aláereszkedve hozta a Napkirály Aranyos Orcájának egy

sugárnyalábját, melytöl Réka ismét igazi szépségében ragyogott, ahogy a Napkirály sugara az orcáját megérintette.
A fahuszáron üllö átok is megszünt, újból a Puszta Régi Harcosává vált, Atilla pedig boldogan szorította keblére családját, észre sem véve, hogy közben a Turul, hátán a fahuszárral ismét a Tejútra emelkedett és onnan nézte boldogan fiait, a hun nemzetet. A fahuszár pedig meg-meg látogatta a Puszta Fiait, kezében az Élet Vizável, valahányszór a Csillagösvényröl lepillantva, egy-egy beteg gyermeket látott.

Tanúság.

Szolgáljon néktek, kik e mesét hallgattátok tanúságúl, legyen elöttetek mindenkor a mindent legyözö Anyai Szeretet és ne feledjétek, hogy a Lidérc és testvére az Ármány ma is ott él közöttetek. Ök ketten túlélték -e történetet és napjainkban is különbözö alakokat öltve kisértenek benneteket a rosszra, a nemzet elárúlására. Jól gondoljátok meg mit tesztek a Nemzet ellen, Véretek ellen, akarva, vagy akaratlanúl. Legyetek mindég méltóak és büszkék arra -bármíly nehéz is- és soha ne feledjétek, hogy a Puszta Népe, Magor Napisten gyermekei vagytok.

Befejezés.

Hogyan is fejezzem be? Itt a vége fuss el véle, vagy talán úgy; aki nem hiszi járjon utána, inkább így; a mese nem mindíg mese.

* * *

Édesanyámtól hallottam ezt a mesét, még igen kicsiny süvölvény koromban. Ö jászleány volt. A Tiszahát jászvidékéröl származott. Bölcsöje ott ringott ahol a kicsiny Tarna tündérfiú bátyjával a Zagyvával ölelkezik. Alattyán falu füzes partjánál. Betegágyam szélén ülve mesélte szülém és azóta is itt

cseng a fülemben. Im most átnyújtom kislányomnak, teljen véle öröme és kérem, hogy ö is adja tovább gyermekének, Nagyanyja az én szeretett Édesanyám emlékére, ki még most is itt él közöttünk, noha már annyi éve nem lehet velünk, kívánva, hogyha betegség szállná meg valamelyüket legyen vendégük az Élet Vizével érkezö Beszélö Fahuszár.

Sok-sok szeretettel, Stuttgartban -a számüzetésben-, az 1999. év június havának 16. napján.


Édesapád (Riester Árpád)
ÚTINAPLÓ

KÖRÖSI-CSOMA SÁNDOR
NYOMÁBAN,
avagy; ne feledkezzetek meg Tibetröl!


KészÍtette: Riester Árpád
Elhangzott 2003. április 28.-án ismeretterjesztö
elöadásként, Stuttgart neugereut-i könyvtár
termében, német és magyar nyelven.

ELÖSZÓ,

Gelong Jampa Yöntan német származású tibeti szerzetes egész Európát átszelö gyalogos zarándoklata során Budapestet is útjába ejtette. A buddhista szerzetes március 10.-én a tibeti felkelés évfordulóján indult el Hannoverböl és utazása során Európa számos városában hívta fel a figyelmet a tibeti nép szabadságtörekvéseire. Budapesten sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen nagy szükségük van a Tibetieknek Európa támogatására. A messziröl érkezett vendég megilletödötten nézte, a muzeumkertben, a tibetológia atyjaként tisztelt Körösi-Csoma Sándor impozáns szobrát. A vendég tudta, hogy az Ázsia-vándor tudós az elsö tibeti szótár alkotója sokat tett, hogy a müvelt világ megismerje a titokzatos Tibet kultúráját. Gelong Jampa Yöntan meghatottan kötötte fel a nagy tudós szobrára a Dalai Lámától kapott és megáldott sznes szalagfonatot. Elmondta, hogy a tibeti nép nagyon kemány megpróbáltatáson ment keresztül. 1959-ben a felkelés vérbefojtása után több tízezren kényszerültek elhagyni hazájukat.
Gelong Jampa Yöntan elmondta, hogy úgy gondol vissza Magyarországra, mint arra a földre ahol a tibetisztika megalapítója, Körösi Csoma Sándor által a Tibet név nem pusztán egy földrajzi fogalom, majd folytatta tovább útját tovább Ausztriába és Olaszországba.

Az elöszónál felhasználtam dr. Kubassek János „ÉRDI ÉVKÖNYVét 2002”.


I.

Ki volt Körösi-Csoma Sándor?

Mint tudjuk Körösi Csoma Sándor a nagy Ázsia kutató szinte mindenkit megelözve járt Tibetben, azzal a céllal, hogy felkutassa a tibeti nyelvet, kultúrát, vallást és irodalmat.
Mielött még ténylegesen a nyomába erednénk, érdekes úrját feltárnánk, elöbb egy kissé ismerkedjünk meg személyével, majd egy kissé tekintsünk bele Tibet történetébe.
1784-ben született Háromszéken Erdélyben. Ifjú korában állandóan a szülöföld környékével ismerkedve járta be Máramaros csodálatos bérceit. Kora földrajztudósait messze megelözve választották a Magyar Tudományos Akadémia tagjává, valamint számos földrajzi társaság levelezö tagjává. A nagyenyedi protestáns gumnázium után a Göttingeni egyetem hallgatója lett. Több európai egyetemen oriantalisztikát tanúlt, 17 nyelven beszélt. 1819-ben 35 éves korán túl indult el élete nagy útjára, melyröl nem tért vissza hazájába. Munkája háromnegyedénél a halál, viszonylag fiatalon elragadta. Örök álmát Tibet határán Dardzsilingben, egy vörös márvány obeliszk alatt alussza. Az úton nem ö volt az elsö és nem is az utolsó, de a legnagyobb sikert Tibet „meghódításában” ö érte el és mindenki más aki tibeti felfedezö útra indúl az ö nyomdokán halad.
Megalkotta a tibeti nyelv elsö szótárát, feltárta és leírta rendszerbe alkotva a gramatikáját, feldolgozta a vallási kultúráját és irodalmát.
Az indiai szubkontinens botanikai és zoológiai feltárásán fáradozó Viktor Jackucmond a jeles francia természettudós meglátogatta a Himalájában fekvö Kanamban és leveleiben, valamint naplójában részletesen beszámol találkozásáról és az együtt töltött napokrók. Életének apróbb reszleteiröl más utazók,

kortársaik feljegyzéseiböl merítünk. Elöbb azonban próbáljuk elképzelni egy ilyen utazást a XVIII. században, Ázsiában, üres zsebbel, gyalog, amikor Európaban is sok esetben az utazó szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik.

II.

Néhány szó Tibet történetéröl.

A VI. század közepén élte Tibet fénykorát. Az egyetlen olyan ország, mely egyenrangú hatalomként élte mindennapi életét a négy óriási birodalom mellett mint példáúl Kína, avagy a korai belsö-ázsiai türk birodalom. A VII. század közepére már nagyhatalmi súlya volt az ó-tibeti birodalomnak, melytöl még az arabok is óvakodtak.
Erröl tanúskodik az „Altin-Köl-i felirat”. A Nádasdy levéltár egy okmányába fordúl elö a „tibet” névszó mint szövetnév 1556-ban. A tibeti birodalom fokozatosan sorvad, de kultúrájában mindvégig nagyhatalom marad. Területi integritását a magas hegyek elérhetetlen bércei örzik. Egy katonai offenziva még napjainkban is számos akadályba ütközik.
1951-ben a kinai hadsereg hegyi vadászai elözönlötték Tibetet. A minegy jelképes 150 föböl álló, könnyü löfegyverekkel felszerelt, tüzérség nélküli tibeti hadsereg a láma parancsára letette a fegyvert. A XIV. Tibeti Láma indiába emigrált, azóta ott él.

III.

Mi hajtja Tibetbe szakadatlan a magyar kutatókat?

Mi ez a különös érdeklödés Belsö-Ázsiai azaz Tibet iránt?
Minden nép szeretné tudni származása titkát, hosszú vándorútját a mai hazába, így a magyar nép is. Már 1235-ben Juliánus barát is elindúlt keletre megkeresni az

öshazát, Magna-Hungariát. 1237-ben Rómában a Szent Széknél is jelentést tett útjáról. Ö meg is találta a magyarokat, de nem az ó-hazában, hanem jóval idébb a mai türkisztán vidékén. Ök elmondták Juliánus barátnak, hogy menekülöben vannak a mongol áradat elöl, a tibeti fensík közeléböl kiindúlva. Második Útja alkalmával már nem találta meg öket és Tibet a mongol „Arany-Horda” miatt szóba sem jöhetett.
1431-ben Jenö pápa magyar misszionáriusokat küldött Tibetbe, de céljukat ök sem érték el.
A XVI. században magyar jezsuiták utaznak, de a Volga vidékénél talált kislétszámú magyarságon kívül mást nem találnak, Tibetet pedig nem érik el. Johan Grauber mint német jezsuita, ki magyarországi rendházban élt és a magyar nyelvet kiválóan müvelte, 1662-ben Kinába utazott és Tibeten keresztül tért haza, sajnos útleírása elveszett.
Elsönek 1878-ban a Széchenyi-Expeditió eredt Körösi-Csoma Sándor nyomába. Az expeditió tagja Lóczy átkelt a Szikkim-Himalája 4423 méter magas hágóján. Dardzsilingbe utazott, hol ma is található Körösi-Csoma Sándor síremlék, hol sikerült megtalálni Körösi-Csoma Sándor életrajzi naplóját, onnan folytatva azt az utat, amit a halál félbeszakított.

IV.
Az úton.

Most pedig e némi kis elözetes (tudás) birtokában induljunk el -gyere velem te is kedves olvasó- a nagy födrajztudós, a buddha kiválasztottja, az egyszerü székely-magyar fiú, a háromszéki Körösi-Csoma Sándor nyomán.
Induljunk mi is gondolatban a nagy tibetologus szellemével együtt, éljük át mindennapjait dióhéjban, nélküle és mégis vele.

1819 novemberében a Tömösi-hágón lépett ki hazájából, melyet soha többé nem látott viszont. Ekkor már az anyanyelvén kívül a latin, az ó-görög, valamint a német, angol, francia, arab és a szerb-horvát nyelv birtokában volt. Kisázsián az egykori perzsa, a késöbbi török birodalom területén utazott keresztül, hol eltanúlta a török nyelvet. Alexandriában hajóra ült és Kisázsia parjain haladva végighajózta Homérosz Odüsszeász útvonalát. Sydon városában kitelelt, irány Jeruzsálam. Három és felhónapi nehéz utazás után végre igazi útjára indúlhatott; irány Ázsia. Nem oly egyszerü és veszélytelen azokban az idökben egy európai számára beutazni az iszlám ázsiai-arab világába. Az iszlám világ egyedül az öskeresztény örmény kereskedöket türte meg maguk között. Körösi-Csoma Sándor egy idö kaukázusi eltöltése után megtanúlt örményül, felöltötte az örmény kereskedök kék kaftzánját és egy karavánhoz csatlakozva elindúlt gyalog, keresztül a sivatagon. Irány Bagdad a kalifák földje, az egykori Harun al Rasid városába. Ott nem kis meglepetésére egy elszármazott magyar emberrel találkozott. Majd az afgán hegyek kösivataga következett, majd Perszsia fövárosa Teherán. Itt kitelelt. 1821 márciusában indúlt tovább. Meggyözödött arról, hogy külsö segítség, anyagi támogatás nélkül nem jut tovább, valamint hogy bele kell illeszkednie egy számára idegen világba. Beszerzett két útlevelet; egy angolt (késöbb majd elmondjuk miért) és egy török utiokmányt. A török útlevél tanúsága szerint ö Szkander molla bég. Molla jelentése hittudós, teologus. Teljes titulusa: „Molla Skander beg ez Mulk-i-Rum”.
Mesed városa következett, majd Bockara, innen Turkesztán, aztán fel a Tein-san hegységbe, majd a mongol sivatagba.
A feladat a következö: gondoljuk el, ha valaki Pekingböl kiindúlva, a fél földgömbön keresztül haladva akar

megkeresni egy kis falut valahol a Lappföld és Szcilia között, miközben az ázsiai háborúk nagy kerülökre késztetik. A terület akkora, hogy Európa készer elférne benne.
Ismét Kabul, az Afgán föváros következik, hol találkozik két francia tábornokkal, kikkel együtt utazik tovább Lahorba a még független indiai Pansab ország fövárosába. Kasmír Tibettel határos Ladák nevü kis országból indul tovább. Itt elkezdi tanúlni a tibeti nyelvet és itt ütközik a legnagyobb akadályba, melynek neve a pénz hiánya.
Egy Moorcrof nevü gazdag angol utazó, a Kelet-Indiai-Társaság tagja, céljai közé tartozik az angol kereskedelmi hegenomia kiterjesztése Tibetre, találkozva az angol expaozív politikával zsoldjába fogadja, ellátja pénzzel és ö végre nekiindúlhat vágyainak a titokzatos Tibetnek.

A buddhista papok féltékenyen örködtek szellemi és anyagi kincseiken, buddhizmusukon, zárt világukon, gyülöltek minden idegent, még azoktol is kiktöl nem kellett félniök, és távoltartották öket maguktól. S ime, Leh királyának ajánlására Zanszkár kis tibeti országának Zangla föfalu kolostora megnyitotta elötte kapuit.
Június 1.-én ért Leh-be, jelentkezett a föminiszternél és huszonöt nap múlva már bevonúlt kolostori cellájába. Egy teljes esztendöt és még négy hónapot töltött itt tanulással. A föminiszter egy külön tanítót szervezett be számára, egy tudós buddhista szerzetest: Szangje Puntszog lámát.
És feltárult elötte egy idegen és igen érdekes világ, a tibeti nyelv és ennek irodalma és kultúrája. Olyan müveket olvasott melyeket elötte még európai ember kezébe sem vehetett. Megismerkedett a budhizmus tibeti ágával a lámaizmussal. És ö tanúl, tamúl és beszél! Egyszer csak azon veszi észre magát, hogy Tibet ország elsö európai szaktudósává lett. Tibet, ami tibeti nyelven „Badpal”.


Tápláléka; napi kevés rizs és a gyorsan elkészíthetö vaj-tea leves.
Sejtése beigazolódik. Tibet lakóságe egyrész mongoloid, de a felföld lakósága az öslakos turaniden faj egy behatárolt Himalája termékeny fensíkon. Ez a terület szük határai között a szanszkrit nyelv egyik agglutinátios változatát beszéli a kékes-szürkés szemü szökébe hajló barna hajú benszülöttek. Ez egy szük nyelvi-szigetnek számít, elsö irásos feljegyzéseik idöszámításunk utáni VII. századból való, ábécéje 30 kibontakozott alapbetüsorból áll.

Egy kis kitérö; mit is jelen az a nyelvészeti kifejezés agglutinátió: A névszók nagy hajlékonyságárol tanúskodva alakalmasak az alapszó további jelentések képzése hozzáilleszett rago, képzök és toldalékok alkalmazásával.

Nemsokára 40.000 tibeti szó jelentését tartalmazó szótárt állít össze, mindezt angol nyelvü magyarázattal, hiszen angol pénzen dolgozott.
Mit is jelenhet valójában az a bizonyos 40.000 szó!
Egy falusi ember szóhasználat ez idöben 3-500 szó, egy városi müvelt ember társalgási szóhasználata 3-4000 szó. A biblia ótestamentumi szókészlete 5642 szó és a nagy angol drámaíró Shakespear szókészlete 15.000 szó. Láthatjuk, hogy az összegyüjtött szavak kincse óriási.
Mindfen vágya, hogy Lhasszába a tibeti fövárosba jusson.
Útközben rátalál a Hun-za fejedelemségre. („za” országnak, földnek megfelelö jelentésü szó) Ez a kis ország a fehér hunok maradványa, mely 1967-ig önálló fejedelenségkénk funktionált, majd 1967-ben Kina és Afganisztán felosztotta egymás között.


Magyar hangzású helységnevekkel is találkozott: Csár, Gampa, Darcsa, Piripócs, ez utobbiban angol helyörség is volt. A Sznaszpó folyó partján feküdt Junar, avagy Juhar. Igen a folyóparti juharfák emléke itt felötlik.
1827-30 közt a zord hegyek közt élt egy lámakolostorban mint láma. Munkájával 1831 május 5.-én Calkuttába érkezett. A Bengáli Ázsiai Társaság palotájába ismét európai emberként élt és dolgozta fel a tibeti nyelvtant és irodalmat, valamint vallási kultúrát.
1832 december 26.-án elkészült a szótár a hozzátartózó nyelvtani könyvvel együtt.
1834 feruárában már ki van nyomtatva 500-500 példánban. Tibet szellemi kincsét a müvelt világ rajta keresztül ismerte meg.
A Magyar Tudományos Akadémia és az Ázsiai Társaság tagjává fogadta. Körösi-Csoma Sándor müve elöszavában magabiztosan beszél az új nyomokról, a magyar-szanszkrit kapcsolatokról és a buddhizmusról. Az indiai Bihar megyéröl és Kerca patakról és Indiai piros-fehér-zöld szinekröl. Tibetben a mongoloid fajon kívül öskakósként él szük himalájai fensíkon egy kevés turanid etnikum. A személynevekben is magyar szóegyezést talált.
1836 elején indult evezös bérkán fel északnak s el is ert a nagy hegyek aljába Titalja nevü helyre valamikor márciusban. Itt szanszkrit s egyéb vele rokon nyelvek tanulásával foglalkozot. Itt megint megszakított minden hivatalos érintkezést a hivatalos angolokkal s bennszülött módra egy benszülött kunyhójában élt könyveinek, tanulmányainak és a további útra való elökészületeinek.
Feltételezi, hogy Buddha szittya családból származott. Újabb cél: keresztül a tatár-kinai hegyeken irány Nepál.
Már öt éve él itt és összegyüjtött munkájával készül hezatérni 1841-ben.
Az 58 éves tudós elindúl utolsó útjára Dardzsilingbe (India).


1842 április 6.-án beszél utoljára hosszan értelmesen. Elmondja hogy Lhasszától és Kham tartománytól északkeletre Kina nyugati határán található az utolsó „magyar” folt. Ez egyezik egyezik az utolsó fehér-hun fejedelemség feltalálható helyével az 1967-ben megszünt Hun-za országgal.
1842 április 11.-én örökre elaludt. Négy szekrény irat maradt utána, melynek szinte majdnem egészében nyoma veszett.
Szobra az érdi Földrajzi Múzeum kertjén kívül a japán császári ház múzeumában is helyet kapott.
90 évvel halála után a tokiói egyetem föigazgatója (rektora) odajárúlt Buddha oltárához és az elöírt szertartás keretein belül kinyílvánította Köröcsi-Csoma Sándor szenté avatását. Ezzel bevonult a buddhista szentek soraiba szent Skander néven.

Köszönöm megtisztelö figyelmüket!
EGYÉB


KEDVES HONFITÁRSAK !
KEDVES BARÁTAIM !

Ha szét nézünk, szerte Európában, szinte majdnem minden országban találunk kisebbséget. A jelenség nem új (!) mióta Europa történetét írjuk.
Már 1224-ben megszületett az elsö kisebbségi törvény, mely II. András Árpádházi királyunk nevéhez füzödik. Európa történelmébe ANDREARORUM PRIVILEGIUM néven vonult be, mely törvény az erdélyi szászoknak biztosít kiváltságokat.
Itt kell megemlítenem a magyarság furcsa helyzetét Európában. A kisebbségek, szinte kivétel nélkül jelentéktelen számarányban élnek Európa országaiban, többnyire anyaország nélkül.
Trianonnak köszönhetöen a magyar kisebbség számaránya a környezö országokban igen jelentös, többnyire egy tömbben élve, esetenként átlépve a százezres és milliós nagyságrendet. Helyzetük azonban, minden helyi hatósági szépítés ellenére megrendítö.

Mindnyájan tudjuk mi történt az elmúlt év tavaszán Pozsonyban:
Magyar diákcsoportot kísérö tanárokat vett örizetbe a szlovák rendörség. Eljárást kezdeményezve ellenük engedély nélküli idegenvezetésért, mert az egykori magyar koronázó város nevezetességeit magyar nyelven magyarázták el diákjaiknak. A rendöri fellépés egy napon belül kétszer is megtörtént. A kisérö tanárokat több órás fogvatartás után a magyar konzul közbenjárására engedték szabadon fenntartva a vádat, melytöl késöbb elálltak humanitárius szempontól vezérelve. Kíváncsi lettem volna arra, ha a már magyar földön tartózkodó vádlottak ellen, a szlovák bíróság által hozott itéletet, hivatkozva az EU idevonatkozó szabályaira, a magyar hatóság vegre hajtotta volna vagy sem?
A helyi magyar konzul akkori határozott fellépését a szlovák hatóság a következöképp értékelte: Ez nem diplomáciai, hanem konzuli ügy, a magyarok ezt az ügyet, már megint „túllihegik”.
Szlovákia amióta a függetlenség útjára lépett a legádázabb ellenségünkké vált. Egy példa: Rozsnyón a választási magyar iroda nöi mozsdójában elhelyezett bozótvágó kés mellett vörös rúzzsal, talán a vért szimbolizálva, a tükrön, a következö felirat ékesedett mintegy bátorságuk bizonyítékaként: „Elsönek asszonyaitokkal végzünk!”

Mindnyájan tudjuk, hogy mi történt közel egy éve Nyitrán Malina Hedvig egyetemi hallgatóval. Két férfi a parkban, világos nappal, több ember szeme láttára alaposan elverte, mert mobil telefonján magyarul beszélt, majd pólójára magyarellenes feliratot pingáltak filctollal.
Az áldozatot jó pár napig ápolták egy kórház intenzív osztályán. Összevert feje és erösen önsérüléseket.feldagadt szeme ékesen tanúskodott, illetve kizárt egy esetleges saját maga által okozott
Már akkor, frissiben nyilatkozott a magyar diplomácia: „Hagyjuk az ügyet a szlovák hatóságra.” Nem sokkal késöbb a szlovák rendörség az ügyet lezárta azzal, hogy nincsenek bizonyítékok, valamint, hogy nem kizárt az önsérülés.
Ekkortájt látogatott Magyarországra a szlovák külügyminiszter, kit Göncz Kinga magyar külügyminiszter asszony fogadott. A szlovák külügyminiszter már a protokoláris fogadáson kijelentette, hogy Malina Hedvig ügyében nem kíván tárgyalni, mely kijelentést Göncz Kinga tiszteletben tartotta, így erröl a kérdésröl szó sem esett.

Miután Malina Hedvig szülei mind ezek után magánvádi eljárást kezdeményezett, kijelentve, hogy akár a strassbourgi bíróságra is készek elmenni, a szlovák ügyészség kilátásba helyezett egy esetleges vádemelést Malina Hedvig ellen, hamis eskütétel és hamistanúzás ürügyén, mely a legszigorúbb elbírálás esetén akár öt év letöltendö börtönbüntetéssel is járhat.

A magyar diplomácia meg sem mozdult!

További fejlemények: Az elmúlt hetekben megszületett a vádemelés Malina Hedvig ellen, hamis eskütétel és hamistanúzás vádjával, a szlovák legföbb ügyész tollából.

A magyar diplomácia még mindig hallgat!
Az elmúlt napokban a vád koronatanúja öngyilkos lett, búcsúlevelet hagyván hátra, melyek nyilvánosságra hozatalát a szlovák rendörség megtagadta, a felsöbb hatóság pedig titkosította. Mindezt néhány nap alatt.

A magyar diplomácia továbbra is hallgat!

Május 29.-én Malina Hedvig ügyvédje visszaadja megbízását, miután a szlovák belügyminiszter nyomást gyakorolt személyére, vádolva a Magyar Koalíciós Pártot, az ügyvéd személyében, azzal, hogy a magyar párt politikai ügyet akar kovácsolni, kilátásba helyezve egy esetleges eljárást. Az ügyvéd Gál Gábor a szlovákiai magyar párt, az MKP parlamenti képviselöje. Csáky Pál pártvezetö viszonylag gyengén, erösen kifogásolhatóan próbálja magyarázni pártja ügyvédjének visszalépését. Kijelenti, hogy ö személyesen hisz, vagy sem Malina Hedvignek, jelen esetben ez másodlagos kérdés.

A magyar diplomácia továbbra is néma!

Közben Malia Hedvig pszihiátere minegy harminc órás kezelés után kijelenti, hogy ö személy szerint hisz a lány vallomásában, beszélgetésük során sem hazugságba, sem pedig ellentmondásba nem keveredett.

A magyar diplomácia még mindig hallgat!

Közben mind a hazai, mind pedig a szlovák média gerjeszt. A szlovák sajtó azt sugalmazza, hogy az a jó szlovák polgár ki ellene fordul Malina Hedvig alaptalan vádaskodásainak, továbbá ebben az esetben, szó sem eshet magyarellenességröl. A magyar média véleménye megoszló. A kormánypárti lapok, vagy agyonhallgatják, vagy néhány sorban csak a híradásra szorítkoznak.
Közben jelentkezett két tanú, kilétüket a szlovák hatóság egyenlöre nem fedte fel, kik azt állítják, hogy látták amint Malina Hedvig, a parkban, pólójára sajátkezüleg festette fel a magyarellenes feliratokat, majd cipöjét lehúzva, azt elhajítván, nevetve ment be az egyetemre.

2007. május 30.-a „m1”, „m2” Magyar Televízió „Napkelte” címü müsorában a két müsorvezetö Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az országértékelés közben felteszi a kérdést:
„Milyen lépéseket kíván tenni a magyar diplomácia Malina Hedvig ügyében.” Rámutatva arra, hogy akár öt évet is kaphat egy esetleges elmarasztalás esetén. „Kíván –e tárgyalni erröl a közeljövöben esedékes szlovák miniszterelnökkel, Ficóval való találkozásuk alkalmával.”
Meg kell jegyeznem az igazság kedvéért, hogy nem régiben a „visegrádi négyek” találkozásakor Gyurcsány Ferenc egy kétoldalú beszélgetést Ticóval lemondott, azzal az indoklással, hogy a nemzetiségi kérdésekben nem mindenben értenek egyet.
Itt kell megemlítenem, hogy a szocialista korányzat elsö ciklusában lépett be Szlovákia az EU-ba, mégpedig a hirhedt „Benes Dekrétum” érvényben tartásával, melyet a belépés elött ugyan felvetett az akkori Orbán kabinet, de az új szocialista kabinet ezt a kérdést nem bolygatta. Röviden csak annyit, hogy az említett dekrétum kimondja más egyéb mellett a magyar faj kollektív bünösségét.
Vissza térve a Magyar televizióban elhangzottakra Gyurcsány Ferenc felelös magyar miniszterelnök a következöképp reagál:
-A kérdést ismeri az újságokból. (Igen érdekes válasz, csak az újságokból?)
-Ne avatkozzunk bele! (És miért nem?! Kérdezzük ezt mindannyian.)
-Legyünk figyelemmel a szlovák nemzet jogaira.
-Bölcsesség távol tartani magunkat.
Majd ez utobbit meg is indokolja a következöképp:
„Mi sem szeretnénk, ha Magyarországon, egy magyar állampolgár ellen folyó perbe a szlovák hatóság beavatkozna. Ez az ö dolguk. Bizunk a szlovák igazságszolgáltatásban. Nem volna bölcs dolog figyelmeztetni a nemzetiségi jogokra. Bölcsesség távolságot tartani.” Így szól a nem szószerinti idézet.
Ideje volna már egyszer és mindenkorra véget vetni ennek és az ehhez hasonló magyarellenes atrocitásoknak! Ha ez így folytatódik milliónyi magyar embernek kell majd rettegésben élni, vagy végleg feloldódni. Ezt nem engedhetjük! Széleskörü társadalmi összefogásra van szükség ahhoz, hogy a magyar diplomácia bünös hallgatását végre feloldjuk. Fogjunk össze és kényszítsük az ország, ez ügyben mind eddig oly megalkuvó felelös vezetöit a cselekvésre! Amig nem késö! Már a husznnegyedik órában vagyunk! Kérek mindenkit, hogy módja és lehetösége szerint cselekedjen.
Néhány példa: Bojkottáljuk a Magyarországon forgalomba hozott szlovák árúkat, bármi legyen is az. Ha muszáj odautaznunk (pl. rokonlátogatás) ne vásároljunk semmit, a határon innen tankoljunk, a megtörtént eseteket mindenhol, mindenkinek beszéljük el. A tudatot tartsuk ébren, világosítsuk fel a tájékozatlanokat.


Köszönöm megtisztelö figyelmüket!

Bécs, 2007. június 16.